Текст и перевод песни Omega - Metamorfózis 2.

Végtelen pusztaság, könnyá por szitál,
Bíborszínű ég alatt a nagy tömeg csak áll...
Íme itt az ember, ránéz minden szem,
Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen.
Szótlanul megtöri- mégsem jut kenyér.
Nyomtalanul tűnik el, amihez csak ér.
A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét,
Nála volt a kezdet, az embernél a vég.

Бесконечная пустошь,
Под пурпурным небом, толпа стоит неподвижно...
Вот человек, глядящий во все глаза,
Собравшиеся ждут, когда ты совершишь новое чудо.
Он ломает его, не говоря ни слова-хлеба не осталось.
Он бесследно исчезает.
Чудо разрушения развеяно по ветру,
У него было начало, у человека был конец.