Élet bábja - Curtis , BLR , Majka Übersetzung ins Französische

Élet bábja

Látom a fejem fölött gyülekeznek már a sötét felhők,
De a testem még simítják, érzem, tavaszi szellők.
Mért van ez így?? Kérdem, Isten szent képét nézve.
Mindig engem sújtasz, taszítasz a gonosz, örök mélységbe már.
Megszoktam. Így élek, olyan, mint egy végítélet.
Kezemen, lábamon bilincs van. (Ja, ja) Anyám csak ettől féltett,
Mert a szememben látta a tüzet, melynek parázsló fénye.
Vérbe forgó tekintettel sétálgattam az éjben.
Majka: (refr.)
Bűnös az éjszaka, képek a fejemben.
Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe.
Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot.
Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok.
Ez nem mámor, mi egyszer csak elillan.
Millió emlék agyamba bevillan.
Keserves múlt… ami volt, elmúlt.
Szívem beforrt. Harangja szólt, a könnyem kihullt.
Cella rejtekén állok, tiszta olyan, mint egy átok.
Mocskos szátok, köpök rátok! Csak a szabadságra vágyok!
Mindent látok, centit vágok. (Úgysincs menekvés…) Barácsot rágok,
Mert a tempót már nagyon régen sajnos nem diktálom mert:
Más keres pénzt helyettem, uralkodik felettem.
Fejemben nem feledtem, hogy elárult, kit szerettem!
Ezért büntess meg engem, emberi hibákért.
Majd sorban állok a templomban az imákért!
Majka: (refr.)
Bűnös az éjszaka, képek a fejemben.
Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe.
Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot.
Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok.
Ez nem mámor, mi egyszer csak elillan.
Millió emlék agyamba bevillan.
Keserves múlt…ami volt, elmúlt.
Szívem beforrt. Harangja szólt, a könnyem kihullt.
A csillagok sem mutatják viharban az irányt.
A szívem húrjain az ördög pengeti a gitárt. (Óhóó)
Háborog a lelkem, némán kiált.
Tudom, nem bosszulhatok meg mindent, ami fáj.
Lábam a lábam után, a szavam viszi a szél.
Az élet bábja csupán. Tudom, ennyit értem én.
Irigy szemek szúrnak, de más szelek fújnak.
Felém kezek nyújtva, se nem tűzök újra.
Bűneim taszítanak a mélybe, kísértésbe, bűnösségbe.
Várom mikor lesz már vége, önmagamtól senki se lép be.
Rémálmok börtönében élve, saját tetteimtől félve.
Padlóra küldenek az évek, végre, akkor lesz csak béke.
Majka: (refr.)
Bűnös az éjszaka, képek a fejemben.
Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe.
Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot.
Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok.
Ez nem mámor, mi egyszer csak elillan.
Millió emlék agyamba bevillan.
Keserves múlt… ami volt, elmúlt.
Szívem beforrt. Harangja szólt, a könnyem kihullt.
Minden tönkremegy. Dühöngök üvöltve,
Mint egy szörnyeteg, látom a tükörbe.
Az élet bábjaként rángatnak drótokon,
Ahogy az igazuk lenyomnák a torkomon.
A könnyem kihullt…

Poupée de la vie

Je vois les nuages sombres se rassembler au-dessus de ma tête,
Mais mon corps est encore caressé par des vents printaniers, je le sens.
Pourquoi est-ce ainsi ? Je demande, regardant l'image sainte de Dieu.
Tu me frappes toujours, tu me repousses dans l'abîme éternel du mal.
Je m'y suis habitué. Je vis ainsi, c'est comme un jour du Jugement dernier.
J'ai des menottes aux mains et aux pieds. (Oui, oui) Ma mère ne craignait que cela,
Car elle voyait dans mes yeux le feu dont la lueur incandescente.
Avec un regard ensanglanté, je me promenais dans la nuit.
Majka : (refrain)
La nuit est coupable, des images dans ma tête.
Approche, regarde-moi dans les yeux.
Il ne reste plus qu'une seule bougie qui brûle, j'entends la mélodie.
Des milliers d'ombres, je les écoute la bouche ouverte.
Ce n'est pas de l'extase, ça disparaîtra un jour.
Des millions de souvenirs me reviennent en mémoire.
Un passé amer... ce qui était, est passé.
Mon cœur est endurci. La cloche a sonné, mes larmes ont coulé.
Je me tiens dans le secret de la cellule, c'est aussi pur qu'une malédiction.
Vos bouches sales, je vous crache dessus ! Je ne rêve que de liberté !
Je vois tout, je coupe au centimètre près. (Il n'y a pas d'échappatoire…) Je mâche du tabac,
Car malheureusement, je ne dicte plus le rythme depuis longtemps car :
Quelqu'un d'autre gagne de l'argent à ma place, il règne sur moi.
Je n'ai pas oublié dans ma tête qu'il m'a trahi, celui que j'aimais !
C'est pourquoi, punis-moi pour mes fautes humaines.
Je ferai la queue dans l'église pour prier !
Majka : (refrain)
La nuit est coupable, des images dans ma tête.
Approche, regarde-moi dans les yeux.
Il ne reste plus qu'une seule bougie qui brûle, j'entends la mélodie.
Des milliers d'ombres, je les écoute la bouche ouverte.
Ce n'est pas de l'extase, ça disparaîtra un jour.
Des millions de souvenirs me reviennent en mémoire.
Un passé amer... ce qui était, est passé.
Mon cœur est endurci. La cloche a sonné, mes larmes ont coulé.
Les étoiles ne montrent pas la direction dans la tempête.
Le diable pince les cordes de mon cœur avec sa guitare. (Oh)
Mon âme est en ébullition, elle crie silencieusement.
Je sais que je ne peux pas me venger de tout ce qui me fait mal.
Mes pas suivent les uns les autres, le vent emporte mes paroles.
La poupée de la vie n'est qu'une poupée. Je sais que je ne vaux que ça.
Des yeux envieux me piquent, mais d'autres vents soufflent.
Les mains tendues vers moi, je ne brûle plus.
Mes péchés me poussent au fond, à la tentation, à la culpabilité.
J'attends que ce soit fini, personne ne peut entrer de lui-même.
Je vis dans la prison des cauchemars, j'ai peur de mes propres actes.
Les années me renvoient au sol, enfin, alors il y aura la paix.
Majka : (refrain)
La nuit est coupable, des images dans ma tête.
Approche, regarde-moi dans les yeux.
Il ne reste plus qu'une seule bougie qui brûle, j'entends la mélodie.
Des milliers d'ombres, je les écoute la bouche ouverte.
Ce n'est pas de l'extase, ça disparaîtra un jour.
Des millions de souvenirs me reviennent en mémoire.
Un passé amer... ce qui était, est passé.
Mon cœur est endurci. La cloche a sonné, mes larmes ont coulé.
Tout est détruit. Je rage en hurlant,
Comme une bête, je le vois dans le miroir.
En tant que poupée de la vie, je suis tiré par des fils,
Comme si leur vérité me serrait la gorge.
Mes larmes ont coulé…