Magányos angyal - Ossian Übersetzung ins Deutsche

Magányos angyal

Tul gyorsan és tul koran talalt ra az élet,
Adott, amit adhatott kevés jót és szépet.
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,
Hosszu évek multak igy, gyakran ra sem néztek.

A hajnalok mar vartak ra, kibontott kócos hajjal,
El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vaggyal.
Tudta jól, nem értették, soha nem szerették,
Szive mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték.

Mint amikor a gyermekek sirnak,
Ha éjjel rossz almot latnak,
Belül ugy izzik a banat.
Az emlékek csendben fajnak,
Mint amikor sebektõl vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül ugy hordod a multat,
Barmi volt nem tagadtad,
Törött és tépett szarnnyal, maganyos angyal.

Egy téli reggel indult el, hivtak a messzi fények,
Nem hagyott itt semmi mast, csak néhany rossz fényképet.
Mas vilag most, ahol él, mas szó és mas a fény,
Tavasz, õsz, nyar vagy tél nélküle fuj itt a szél.

Mint amikor a gyermekek sirnak,
Ha éjjel rossz almot latnak,
Belül ugy izzik a banat.
Az emlékek csendben fajnak,
Mint amikor sebektõl vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül ugy hordod a multat,
Barmi volt nem tagadtad,
Törött és tépett szarnnyal, maganyos angyal.

Einsamer Engel

Zu schnell und zu früh fand dich das Leben,
Gab, was es geben konnte, wenig Gutes und Schönes.
Grau war der Alltag, grau war das Fest,
Lange Jahre vergingen so, oft wurde dich nicht mal angesehen.

Die Morgendämmerungen warteten schon auf dich, mit offenen, wirren Haaren,
Mit unausgesprochenen Worten, vielen verborgenen Sehnsüchten.
Du wusstest genau, sie verstanden dich nicht, liebten dich nie,
In deinem Herzen blinde Hoffnung, doch wenn du gingst, suchten sie dich nicht.

Wie wenn Kinder weinen,
Wenn sie nachts schlecht träumen,
Innerlich so glüht der Kummer.
Die Erinnerungen schmerzen leise,
Wie wenn du aus Wunden blutest,
Aber dennoch um keine Gnade bittest.
Innerlich trägst du so die Vergangenheit,
Was auch immer war, du hast es nicht geleugnet,
Mit gebrochenen und zerfetzten Flügeln, einsamer Engel.

An einem Wintermorgen brachst du auf, die fernen Lichter riefen,
Du hast hier nichts hinterlassen, außer ein paar schlechten Fotos.
Eine andere Welt jetzt, wo du lebst, andere Worte und ein anderes Licht,
Frühling, Herbst, Sommer oder Winter, ohne dich weht hier der Wind.

Wie wenn Kinder weinen,
Wenn sie nachts schlecht träumen,
Innerlich so glüht der Kummer.
Die Erinnerungen schmerzen leise,
Wie wenn du aus Wunden blutest,
Aber dennoch um keine Gnade bittest.
Innerlich trägst du so die Vergangenheit,
Was auch immer war, du hast es nicht geleugnet,
Mit gebrochenen und zerfetzten Flügeln, einsamer Engel.