Világvége - Alvin és a Mókusok translation in German

Világvége

Egyszer mi is éltünk
Ebben a gyönyörű szép mesében,
Megtanulhattunk úszni
A hétmilliárd tengerében.
Volt, ki alva járt,
És harcolt foggal, körömmel,
A másik álmodott,
Arcán örömmel!

Tűzbe dobtunk mindent,
Aztán figyeltük, ahogy lángolt,
A pénz felfújt, a hatalom ápolt,
A harag erényt kovácsolt.
És én üveghegyeket törtem,
Ha kellett, óriásokat öltem
Érted bárhol ...

Ez csak a világ vége volt,
Ismerem, már csontig hatolt!
Most is sötétült az égbolt,
Mert így szokás.
Pár percig minden erről szólt,
Aztán ment minden tovább.

Apám mondta, tanuld meg,
Pont az a leckék tévedése,
Hogy a jó és rossz fogalma,
Csupán a nézőpont kérdése!
Néha szétesik, de hidd el,
Rossz időkben minden rideg.
De összetartunk, vagy majd
Összeránt az ideg!

Majd miattad fogom tenni,
Benned a gyógymód, megtaláltam.
Erőm leszel, mi táplál,
S bekaphatja a sok hibátlan!
Mert van, hogy jó a terv
S van hozzá "legnagyobb vagány"
De ha pillanat van,
Úgy üt, mint egy lány!

Ez csak a világ vége volt,
Ismerem, már csontig hatolt!
Most is sötétült az égbolt,
Mert így szokás.
Pár percig minden erről szólt,
Csodás!
Ez csak a világ vége volt,
Most is, mint mindig elsodort!
El sötétült az égbolt,
Mert így szokás.
Pár percig minden erről szólt,
Aztán ment minden tovább.

Az őszinte nem mindig népszerű,
De így lesz az élmény életközel!
Ragadd, ha fontos,
Nem számít semmi más,
Ami este nem ölel!

Ez csak a világ vége volt,
Ismerem, már csontig hatolt!
Most is sötétült az égbolt,
Mert így szokás.
Pár percig minden erről szólt,
Csodás!
Ez csak a világ vége volt,
Most is, mint mindig elsodort!
Csak el sötétült az égbolt,
Így szokás.
Pár percig minden erről szólt,
Ez csak a világ vége! Ennyi volt!

Weltuntergang

Einmal lebten auch wir
In diesem wunderschönen Märchen,
Wir lernten schwimmen
Im Meer der sieben Milliarden.
Manche schliefen im Gehen,
Und kämpften mit Zähnen und Klauen,
Die anderen träumten,
Mit Freude im Gesicht!

Wir warfen alles ins Feuer,
Schaute zu, wie es loderte,
Geld blähte auf, Macht nährte,
Wut schmiedete Tugend.
Und ich zerbrach Glasberge,
Tötete Riesen, wenn nötig,
Überall für dich ...

Das war nur das Ende der Welt,
Ich kenne es, bis ins Mark!
Jetzt verdunkelt sich der Himmel,
So ist es Brauch.
Ein paar Minuten ging's nur darum,
Dann ging alles weiter.

Mein Vater sagte, lerne,
Gerade das ist der Irrtum der Lektion,
Dass Gut und Böse nur
Eine Frage der Perspektive ist!
Manchmal zerfällt es, aber glaub mir,
In schlechten Zeiten ist alles kalt.
Doch wir halten zusammen, oder
Die Nerven reißen!

Dich zu lieben gibt mir Kraft,
In dir ist die Heilung, ich fand sie.
Du bist meine Stärke, was mich nährt,
Und die Fehlerlosigen können sich verziehen!
Denn manchmal ist der Plan gut
Und dazu der "größte Held"
Aber wenn der Moment kommt,
Trifft es wie eine Frau!

Das war nur das Ende der Welt,
Ich kenne es, bis ins Mark!
Jetzt verdunkelt sich der Himmel,
So ist es Brauch.
Ein paar Minuten ging's nur darum,
Wundervoll!
Das war nur das Ende der Welt,
Jetzt wieder fortgespült!
Der Himmel verdunkelt sich,
So ist es Brauch.
Ein paar Minuten ging's nur darum,
Dann ging alles weiter.

Ehrlichkeit ist nicht immer beliebt,
Aber so wird das Erlebnis lebensnah!
Greif zu, wenn's wichtig ist,
Nichts anderes zählt,
Was dich nachts nicht umarmt!

Das war nur das Ende der Welt,
Ich kenne es, bis ins Mark!
Jetzt verdunkelt sich der Himmel,
So ist es Brauch.
Ein paar Minuten ging's nur darum,
Wundervoll!
Das war nur das Ende der Welt,
Jetzt wieder fortgespült!
Nur der Himmel verdunkelt sich,
So ist es Brauch.
Ein paar Minuten ging's nur darum,
Das war nur das Ende der Welt! Das war's!