Lyrics and translation KFT - János Vitéz

János Vitéz

János vitéz lépked az utcán,
Egyedül van, mégse fél,
Keserű-szép csatákról
Mesél a háta mögött a szél.

A sárkány szívébe döfte
éles fegyverét,
De érezte, hogy nem ölte még meg,
ó, a fenevad szellemét.

Az újságok mind megírták
A győzelmi híreket,
János vitéz mégis tudta,
Hogy ő most még nem ülhet ünnepet.

Hisz fekete vértől mocskos
A visszaszerzett drágaság,
S férgektől nyüzsög a város,
A sötétség nem adta meg magát.

János vitéz buszra száll,
Szemében éberség,
A végső halálos harc
Az úton valahol várja még.

Felnéz a Citadellára,
Sötét az utca és a tér,
De a homály lassan eloszlik,
Ahova lép, ahová csak elér.

János Vitéz

János, le chevalier, marche dans la rue,
Il est seul, mais il n'a pas peur,
Des batailles amères et belles
Le vent raconte derrière lui.

Il a enfoncé son arme tranchante
Dans le cœur du dragon,
Mais il a senti qu'il ne l'avait pas encore tué,
Oh, l'esprit de la bête.

Les journaux ont tous écrit
Les nouvelles de la victoire,
János, le chevalier, savait pourtant
Qu'il ne pouvait pas encore fêter.

Car le sang noir a souillé
La chère chose retrouvée,
Et la ville grouille de vers,
Les ténèbres ne se sont pas rendues.

János, le chevalier, prend le bus,
La vigilance dans les yeux,
Le dernier combat mortel
L'attend quelque part sur la route.

Il lève les yeux vers la Citadelle,
La rue et la place sont sombres,
Mais les ténèbres s'estompent lentement,
Là où il marche, où il peut atteindre.