Otthon, Édes Otthon - Kowalsky Meg A Vega translation in German

Otthon, Édes Otthon

Bár nem tudom, még merre van?
Ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.

Szólj majd,
Szólok én is ha látom majd,
Ott azt mondják,
Hogy mindig béke van.

Ha eleged van magadból néha
Lehúz az örvény, tudom kevés a tréfa
De nem mindig a szép, az okosak útja,
Mert a paradicsom felé mindig rögös a túra.
Ne szívd mellre, az kinek jó?
Értelmes embernek az nem való.
Hiszen a legszebb a nyitott szív, és a tiszta szó.

Nem mindig megy magától minden,
Akarni kell, anélkül semmi sincsen.
Én örülök, hogy vagy, és ez mindig így lesz.
Megvárlak akkor is, ha későn kezdesz.
Mert van egy hely, otthon, édes otthon,
Mert együtt jutunk át majd azon a ponton,
Ahol nincs már semmi baj, csak mindig jó.

Bár nem tudom, még merre van?
Ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.

Szólj majd,
Szólok én is ha látom majd,
Ott azt mondják,
Hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.
Ott minden dalnak színe van,
És minden hangja színarany.

Szólj majd,
Szólok én is – bár azt mondják,
Hogy nem kell kulcs,
Mert mindig nyitva van.

Jól látod, mitől szép egy reggel,
Minden fűszál ünnepel, és soha ne felejtsd el,
Azt, hogy öröm vagy valakinek,
Hiszen soha nem vagy magad, mert az nagyon nagy...(?)
Akkor nyílik meg az édes otthon,
Nevetni fogunk majd az összes gondon.
Mert a legszebb a tiszta szív, mert csak az jó.

Bár nem tudom, még merre van
Ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.

Szólj majd,
Szólók én is ha látom majd,
Ott azt mondják,
Hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.
Ott minden dalnak színe van,
És minden hangja színarany.

Szólj majd,
Szólok én is – bár azt mondják,
Hogy nem kell kulcs,
Mert mindig nyitva van.

Bár nem tudom, még merre van
Ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.

Szólj majd,
Szólok én is ha látom majd,
Ott azt mondják,
Hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.
Ott minden dalnak színe van,
És minden hangja színarany.

Szólj majd,
Szólok én is – bár azt mondják,
Hogy nem kell kulcs,
Mert mindig nyitva van.

Bár nem tudom, még merre van
Ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
(...)

Zuhause, Süßes Zuhause

Obwohl ich nicht weiß, wo es noch liegt?
Dort jede Spur verschwindet,
und jede Morgendämmerung golden glänzt.

Sprich mir,
Ich spreche auch, wenn ich es sehe,
Dort sagt man,
Dass immer Frieden herrscht.

Wenn du manchmal deiner selbst überdrüssig bist
Zieht dich der Strudel hinab - ja, Scherz beiseite
Doch nicht immer führt der Weg des Schönen, Klugen,
Denn zum Paradies führt stets ein steiniger Pfad.
Nimm's nicht zu schwer, wem nützt das schon?
Für kluge Menschen ist das nichts.
Denn das Schönste ist ein offenes Herz und reine Worte.

Nicht immer läuft alles von allein,
Man muss wollen, sonst bleibt alles leer.
Ich freu mich, dass du da bist, das bleibt immer so.
Ich wart auf dich, auch wenn du spät beginnst.
Denn es gibt einen Ort - Zuhause, süßes Zuhause,
Dort kommen wir gemeinsam über diesen Punkt,
Wo nichts mehr wehtut, nur noch alles gut ist.

Obwohl ich nicht weiß, wo es noch liegt?
Dort jede Spur verschwindet,
und jede Morgendämmerung golden glänzt.

Sprich mir,
Ich spreche auch, wenn ich es sehe,
Dort sagt man,
Dass immer Frieden herrscht.

Manchmal seh ich schon, wo es liegt.
Dort hat jedes Lied seine Farbe,
Und jeder Ton klingt golden.

Sprich mir,
Ich spreche auch - obwohl man sagt,
Dass kein Schlüssel nötig,
Denn es steht immer offen.

Du siehst gut, was den Morgen schön macht,
Jedes Grashalm feiert, vergiss niemals,
Dass du jemandes Freude bist,
Denn nie bist du allein, das wäre viel zu...
Dann öffnet sich das süße Zuhause,
Wir werden über alle Sorgen lachen.
Denn das Schönste ist das reine Herz, nur das ist gut.

Obwohl ich nicht weiß, wo es noch liegt?
Dort jede Spur verschwindet,
und jede Morgendämmerung golden glänzt.

Sprich mir,
Ich spreche auch, wenn ich es sehe,
Dort sagt man,
Dass immer Frieden herrscht.

Manchmal seh ich schon, wo es liegt.
Dort hat jedes Lied seine Farbe,
Und jeder Ton klingt golden.

Sprich mir,
Ich spreche auch - obwohl man sagt,
Dass kein Schlüssel nötig,
Denn es steht immer offen.

Obwohl ich nicht weiß, wo es noch liegt?
Dort jede Spur verschwindet,
und jede Morgendämmerung golden glänzt.

Sprich mir,
Ich spreche auch, wenn ich es sehe,
Dort sagt man,
Dass immer Frieden herrscht.

Manchmal seh ich schon, wo es liegt.
Dort hat jedes Lied seine Farbe,
Und jeder Ton klingt golden.

Sprich mir,
Ich spreche auch - obwohl man sagt,
Dass kein Schlüssel nötig,
Denn es steht immer offen.

Obwohl ich nicht weiß, wo es noch liegt?
Dort jede Spur verschwindet,
und jede Morgendämmerung golden glänzt.
(...)