Rendíthetetlen - Kowalsky Meg A Vega translation in German

Rendíthetetlen

Mikor már mások réges-régen feladták, én
Akkor kezdtem mindig csak igazán
Csak annak van végleg vége, amit magadban feladtál
Vagyok, ami vagyok, mer' egy ilyen is kell
Más nem, azt csak én döntöm el
Hogy minek adok helyet a szívemben
És mi az, minek többé már nem

Azt mondod derogál, kamu, nem lehet így
Közhelyesen szirupos a mindig pozitív
De aki a démonjaival volt már, hogy egy asztalhoz ült
Abban a gnózis egy életre új embert szül
Aki menekül magától, gyakran kritizál
A külső képek mögé rejti, hogy nem harmonizál
Benne se a szív, se az ész, ám ez is csak egy út
Bármilyen nehéz, egyszer mind ugyanoda fut

És minden hülyeségemért kemény volt az ár
Már ismerem a törvényt, amit adsz, visszajár
Én nem akarok mást csak tenni, amit kell
Minden addig nehéz csak, amíg ezt nem ismered fel

Minden más dádiládidádi
Hallom, hogy dádiládidádi
Túl sok a dádiládidádi
Elmezaj-szennyezés

Mikor már mások réges-régen feladták, én
Akkor kezdtem mindig csak igazán
Csak annak van végleg vége, amit magadban feladtál
Vagyok, ami vagyok, mer' egy ilyen is kell
Más nem, azt csak én döntöm el
Hogy minek adok helyet a szívemben
És mi az, minek többé már nem

Hogy többnek lássalak, mit sem ér, nekem elég, ami vagy
Hogy majd arany vagy fakoporsó jut, hidegen hagy
S hogy minden, ami szembejön az életben
Az mind fontos üzenet, semmi sem véletlen
Mer' tudom mit jelent, az érzés elhagyhatatlan
Hogy milyen mikor, akit szeretsz túl korán meghal

Hogy milyen mikor megvetnek, kiközösít a brancs
Mikor savanyú a szőlő, ez magyar narancs
Hogy milyen érzés levágni egy kötélről a testet
S ahogy a lélek elhagyja, azt soha nem felejted
S hogy nem kint, hanem bennem van a pokol meg a menny
Nem hiszek valamiben, hanem ismerem

Minden hülyeségemért kemény volt az ár
Már értem a törvényt, amit adsz, visszajár
S hogy a keserű is édes, hogyha felismerik
Hogy aki megalázza magát, végül felemeltetik

Minden más dádiládidádi
Hallom, hogy dádiládidádi
Túl sok a dádiládidádi
Elmezaj-szennyezés

Mikor már mások réges-régen feladták, én
Akkor kezdtem mindig csak igazán
Csak annak van végleg vége, amit magadban feladtál
Vagyok, ami vagyok, mer' egy ilyen is kell
Más nem, azt csak én döntöm el
Hogy minek adok helyet a szívemben
És mi az, minek többé már nem

És tudom milyen elbukni, s hogy felállni nehéz
Hogy mit jelent, hogy kővé válik, aki visszanéz
S hogy milyen hatalommal bír a gondolaterő
Olyan mint egy mag, apróból hatalmas fa nő
S hogy minden ember sokkal több annál, amit ért
Egy halhatatlan alkotóban halhatatlan lény
És próbálhatod darabolni, hogy választod el?
Csak színdarab az együgyű, s az intellektuel

Mikor már mások réges-régen feladták, én
Akkor kezdtem mindig csak igazán
Csak annak van végleg vége, amit magadban feladtál
Vagyok, ami vagyok, mer' egy ilyen is kell
Más nem, azt csak én döntöm el
Hogy minek adok helyet a szívemben
És mi az, minek többé már nem

Mikor már mások réges-régen feladták, én
Akkor kezdtem mindig csak igazán
Csak annak van végleg vége, amit magadban feladtál
Vagyok, ami vagyok, mer' egy ilyen is kell
Más nem, azt csak én döntöm el
Hogy minek adok helyet a szívemben
És mi az, minek többé már nem

Unbeugsam

Wenn andere schon vor langer Zeit aufgaben, fange ich
Erst dann richtig an
Nur was du in dir selbst aufgibst, ist wirklich vorbei
Ich bin, was ich bin, denn auch solche braucht es
Niemand sonst entscheidet das
Wem ich Platz in meinem Herzen gebe
Und was nicht mehr

Du sagst, es sei unwürdig, fake, kann nicht so sein
Klisheehaft süßlich ist das ständig Positive
Doch wer mit seinen Dämonen schon an einem Tisch saß
Den gebiert daraus Erkenntnis zu neuem Leben
Wer vor sich selbst flieht, kritisiert oft
Verbirgt hinter äußeren Bildern fehlende Harmonie
Weder Herz noch Verstand in ihm, doch auch dies ist nur ein Weg
So hart es auch ist, mündet alles einmal am selben Ort

Für jede meiner Dummheiten war der Preis hart
Ich kenne das Gesetz bereits: Was du gibst, kehrt zurück
Ich will nur tun, was nötig ist
Alles ist nur schwer, bis du dies erkennst

Alles andere Dadilada
Hör ich das Dadilada
Zu viel Dadilada
Geistige Verschmutzung

Wenn andere schon vor langer Zeit aufgaben, fange ich
Erst dann richtig an
Nur was du in dir selbst aufgibst, ist wirklich vorbei
Ich bin, was ich bin, denn auch solche braucht es
Niemand sonst entscheidet das
Wem ich Platz in meinem Herzen gebe
Und was nicht mehr

Dass ich dich für mehr halte, nützt nichts - mir genügt, wer du bist
Ob goldener oder schlichtser Sarg - kalt lässt's mich
Dass alles, was dir im Leben begegnet
Wichtige Botschaft ist, nichts ist Zufall
Denn ich weiß, was bedeutet, dass Gefühl unverlierbar
Wie es ist, wenn wer geliebt wird stirbt zu früh

Wie es ist, wenn du verachtet wirst, die Gruppe dich ausschließt
Wenn die Traube sauer ist - das hier ist ungarische Orange
Wie sich's anfühlt, vom Seil einen Körper schneiden
Die Seele verlässt ihn, vergisst du nie
Die Hölle und der Himmel in mir sind, nicht draußen
Ich glaub nicht nur, ich weiß

Für jede meiner Dummheiten war der Preis hart
Jetzt versteh ich das Gesetz: Was du gibst, kehrt zurück
Dass auch Bitteres süß, wenn man es erkennt
Wer sich erniedrigt, wird am Ende erhöht

Alles andere Dadilada
Hör ich das Dadilada
Zu viel Dadilada
Geistige Verschmutzung

Wenn andere schon vor langer Zeit aufgaben, fange ich
Erst dann richtig an
Nur was du in dir selbst aufgibst, ist wirklich vorbei
Ich bin, was ich bin, denn auch solche braucht es
Niemand sonst entscheidet das
Wem ich Platz in meinem Herzen gebe
Und was nicht mehr

Ich weiß wie man fällt, und wie schwer Aufstehen
Was es heißt, wer zurückschaut wird zu Stein
Welche Macht die Gedankenkraft hat
Wie aus winzigem Samen gewaltiger Baum wächst
Dass jeder Mensch weit mehr als sein Wert
Unsterbliches Wesen in unsterblichem Schöpfer
Und kannst versuchen aufzuteilen, nun was?
Ist nur Theater der Einfältige und der Intellektuelle

Wenn andere schon vor langer Zeit aufgaben, fange ich
Erst dann richtig an
Nur was du in dir selbst aufgibst, ist wirklich vorbei
Ich bin, was ich bin, denn auch solche braucht es
Niemand sonst entscheidet das
Wem ich Platz in meinem Herzen gebe
Und was nicht mehr

Wenn andere schon vor langer Zeit aufgaben, fange ich
Erst dann richtig an
Nur was du in dir selbst aufgibst, ist wirklich vorbei
Ich bin, was ich bin, denn auch solche braucht es
Niemand sonst entscheidet das
Wem ich Platz in meinem Herzen gebe
Und was nicht mehr