Messze idegenben - Kárpátia translation in German

Messze idegenben

Messze idegenben, a zúgó tenger partján,
Fényes fogadóban ettem a vacsorám.
Lányok kínálgatták hozzá a kenyeret,
Én is vettem egytől, halvány volt, remegett.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Nem tudtam mi bántja, mért könnyes két szeme,
Megsajnáltam nagyon, fájhatott a szíve.
Aki csak ránézett nem vélhette másra,
Szerelem hervassza, szíve sóvárgása.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Szép volt, szép volt a lány, itta a magyar szót,
Megállt asztalunknál, szólt volna, mégse szólt.
Csak nézett vergődve, majd könnye megeredt,
Letörölte könnyét, úgy adot kenyeret.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Míg a pénzt váltotta, és búsan visszaadott,
Felnézett egy szóra: "Én is magyar vagyok."
Könny, meg a magyar szó testvért hozott közénk,
Tudtuk már mi bántja, mért jött sírva felénk.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Szava, mint a könnye megeredt és csengett,
Elmondott magáról örömében mindent.
Hogy álmában eljár minden éjjel újra,
A virágos, dombos áldott Dunántúlra.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Mindene megvolna, soha nincs panasza,
Mégis számolgatja mikor mehet haza.
Nem nyughat a szíve, csak hazai tájon,
Illatos, virágos, szép Magyarországon.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Addigis míg jöhet, azt üzeni velünk,
"Minden más kenyérnél jobb a mikenyerünk."
Mikor ezt kimondta, ráborúlt a falra,
S kínját belesírta egyetlenegy jajjba.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Weit in der Fremde

Weit in der Fremde, am rauschenden Meeressrand,
Im hellen Wirtshaus aß ich mein Abendbrot.
Mädchen boten dazu Brot an,
Ich nahm von einem, bleich, zitternd im Lot.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Ich wusste nicht, was sie quält, warum ihr Auge naß,
Ich bemitleidete sie sehr, schmerzte wohl ihr Herz.
Wer sie nur sah, konnt's anders nicht deuten,
Liebe ließ sie welken, ihres Herzens Sehnen.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Schön war, schön war das Mädchen, trank das ungarische Wort,
An unserem Tisch stand sie, sprach wollte, doch sprach kein Wort.
Nur schaute sie ringend, dann traten ihr Tränen,
Wischte ihre Tränen, so gab sie das Brot dann.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Als sie Geld wechselte, und traurig zurückgab,
Blickte auf bei einem Wort: "Ich bin auch Ungarin."
Tränen und das ungarische Wort schuf Bruderschaft,
Wir wussten nun was sie quält, warum weinend sie kam.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Ihre Stimme wie Tränen quoll und klang,
Erzählte von sich selbst in ihrer Freude alles.
Dass sie jede Nacht im Traum neu wandelt
Hügelige, blumige, gesegnete Transdanubien.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Alles hätt sie, nie klagt sie,
Doch zählt sie die Tage bis Heimfahrt.
Nicht ruht ihr Herz, nur in heimatlicher Flur,
Duftend, blumig, schönem Ungarnland.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Bis sie kommen kann, lässt sie uns sagen:
"Besser als andres Brot ist unser Maisbrot."
Als sie dies gesagt, sank sie gegen die Wand,
Schrie ihren Schmerz in einem einzigen Aufschrei.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!