Lyrics and translation Kárpátia - Vallomás

Elmondtam mindazt, ami elmondható,
A földön már nincs több kimondatlan szó,
Felhők mögé bújt ma előlem a nap,
De elküldött érted egy reménysugarat.
Százszor meghalni és százszor születni,
A hajnal tüzében melletted ébredni.
És szeretni, csak szeretni.
Még szeretni, csak szeretni.
Jártam utánad a messzi végtelent,
Nincs olyan hely, ahol nem kerestelek.
Rejtettek téged a bokrok, fák, tavak,
De látod, én mégis megtaláltalak.
Túl minden álmon, túl az ismeretlenen,
Egy ajtót nyitottak, neked és nekem.
Hol két világ összeér, harangok kondulnak,
A menny és pokol bennünk egybe olvadnak.

Я сказал Все, что мог сказать.
На Земле не осталось невысказанных слов.
Солнце сегодня прячется за тучами,
Но он послал тебе луч надежды.
Умри сто раз и родись сто раз,
Просыпаясь рядом с тобой в огне рассвета.
И любовь, только любовь.
Все еще люблю, только люблю.
Я следовал за тобой до самого конца.
Нет такого места, где бы я не искал тебя.
Ты пряталась в кустах, деревьях, озерах,
Но, видишь ли, я все равно нашел тебя.
За пределами всех мечтаний, за пределами неизвестности.
Они открыли дверь для нас с тобой.
Там, где встречаются два мира, звенят колокола.
Рай и ад растают в нас.