Vándor (Részlet) [Live] - LORD translation in German

Vándor (Részlet) [Live]

Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott
Nem siratja senki õt
Nem könnyeznek a sírja elõtt

Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt
Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete
Vén szemét lehunyva élete megszakadt
Nem indul új útra, pihen a föld alatt

"Elmondom nektek az õ történetét,
Arról mesélek, hogyan élt.
Megszületett, kapott nevet,
Csak egyet nem, Szeretetet!
Szülei eldobták, nem törõdtek vele,
Nem maradt semmije, csak az élete.
Magas falak, rácsok mögött,
Zsiványok, tolvajok között telt a gyermekkora,
Ott volt az otthona.
És mégis vidáman élt,
Szívébe zárta a nagy reményt,
Hogy egyszer majd innen elmehet,
Várják erdõk, völgyek, hegyek.
Szabad lesz, mint a madár,
északtól délig, kelettõl nyugatig minden földet bejár."

Az idõ eljött, õ szabad lett
Útra kelhet a végtelenbe
Ezt álmodta, erre ébredt
Évek óta csak ezt remélte

Amerre járt, megszerették
És ha néha megkérdezték
Hogy honnan indult, s mi a célja
Õ vidáman csak ezt dalolta:

Nem félek, amíg élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha!

Éhét, szomját elfeledte
Csak a világ érdekelte
Hosszú haját fújja a szél
Ereiben lüktet a vér

Forró nyár jön hideg télre
Hosszú út áll már mögötte
De nem néz hátra, megy elõre
Jókedvûen énekelve:

Nem félek, amíg élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha!

Nem kell a csillogás
Nem kell a ragyogás
Nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy
Nem kell a céltalan cél!

Nem kell a csillogás
Nem kell a ragyogás
Nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy
Nem kell a céltalan cél!

Nem félek, amíg élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha!

Évek túl hamar szállnak el
Csavargó haja hófehér
Szíve dobban még, szeme tûzben ég
De hívja már az örök pihenés

Nem félek, amíg élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha!

Wanderer (Ausschnitt) [Live]

Sein Leben endet irgendwo, sein Herz schlägt nicht mehr
In der Tiefe schwarzer Erde hat er ewige Ruhe gefunden
Niemand beweint ihn
Niemand weint vor seinem Grab

Er war ein Vagabund, irrte umher, wanderte einsam
Er hatte niemanden, er hatte nichts, nur sein Leben
Seine alten Augen schließend, endete sein Leben
Er bricht nicht zu neuen Wegen auf, er ruht unter der Erde

"Ich erzähle euch seine Geschichte,
Ich erzähle davon, wie er lebte.
Er wurde geboren, bekam einen Namen,
Nur eines nicht: Liebe!
Seine Eltern verstießen ihn, kümmerten sich nicht um ihn,
Nichts blieb ihm, nur sein Leben.
Hinter hohen Mauern, Gittern,
Zwischen Gaunern, Dieben verging seine Kindheit,
Dort war sein Zuhause.
Und doch lebte er fröhlich,
Schloss die große Hoffnung in sein Herz,
Dass er eines Tages von hier weggehen kann,
Wälder, Täler, Berge warten auf ihn.
Er wird frei sein wie ein Vogel,
Von Norden nach Süden, von Osten nach Westen wird er jedes Land bereisen."

Die Zeit kam, er wurde frei
Er konnte sich auf den Weg ins Unendliche machen
Davon träumte er, darauf erwachte er
Seit Jahren hatte er nur das gehofft

Wo immer er hinkam, liebte man ihn
Und wenn man ihn manchmal fragte
Woher er kam und was sein Ziel sei
Sang er fröhlich nur dies:

Ich fürchte mich nicht, solange ich lebe
Die Fernen warten
Städte, Staub der Landstraße!
Im Sonnenschein, im strengen Winter
Jeden Tag, jede Nacht
Wandere ich, ich halte niemals an!

Seinen Hunger, seinen Durst vergaß er
Nur die Welt interessierte ihn
Sein langes Haar weht im Wind
In seinen Adern pulsiert das Blut

Heißer Sommer folgt auf kalten Winter
Ein langer Weg liegt schon hinter ihm
Aber er blickt nicht zurück, geht vorwärts
Gut gelaunt singend:

Ich fürchte mich nicht, solange ich lebe
Die Fernen warten
Städte, Staub der Landstraße!
Im Sonnenschein, im strengen Winter
Jeden Tag, jede Nacht
Wandere ich, ich halte niemals an!

Ich brauche den Glanz nicht
Ich brauche das Strahlen nicht
Ich brauche das blendende Geld nicht!
Ich brauche keine falschen Begierden
Ich brauche kein zielloses Ziel!

Ich brauche den Glanz nicht
Ich brauche das Strahlen nicht
Ich brauche das blendende Geld nicht!
Ich brauche keine falschen Begierden
Ich brauche kein zielloses Ziel!

Ich fürchte mich nicht, solange ich lebe
Die Fernen warten
Städte, Staub der Landstraße!
Im Sonnenschein, im strengen Winter
Jeden Tag, jede Nacht
Wandere ich, ich halte niemals an!

Die Jahre vergehen zu schnell
Das Haar des Wanderers ist schneeweiß
Sein Herz schlägt noch, seine Augen glühen
Aber die ewige Ruhe ruft ihn schon

Ich fürchte mich nicht, solange ich lebe
Die Fernen warten
Städte, Staub der Landstraße!
Im Sonnenschein, im strengen Winter
Jeden Tag, jede Nacht
Wandere ich, ich halte niemals an!