Paroles et traduction Bródy János - Felföldiné Estéje

Felföldiné Estéje

A város szélén ott, ahol a vasút elköszön
Egy régi rozzant ház még mindig áll
A töltés oldalán inkább csak parlagfű terem
Virágok nem nyílnak ma már
Felföldiné nyugdíját a postás hozza el
De sajnos nem jön már több levél
New Yorkból, a fiától, ki messze vándorolt
De lelőtték szegényt, ki tudja mér'
A fényképeket nézi, New York városát
Aztán a síneket az ablakon át
És arra gondol, hogyan szabta el az életét
Ez az ígéretes szép új világ
És eljött hozzá egyszer két kedves fiatal
S a szebb jövőről mondtak új mesét
A kérdésekre válaszolt, úgy ahogyan kell
S egy íven aláírta a lánynevét
Csillag Hajnalkát a férje rég elhagyta már
A város széli házban egyedül él
Az évek elszálltak felette, mint egy régi dal
és új szerelmet többé nem remél
Egy este újra megnézi a newyorki képeket
és fáradtan a konyhaszékre ül
Mindent jól bezár, csak épp a gázt nem zárja el
S az idők tengerében elmerül

Evening at Felföldiné

There where the railway leaves the city behind
An old, dilapidated house still stands
Ragweed grows along the embankment
No flowers bloom there anymore
The postman delivers Felföldiné's pension
But there are no more letters
From New York, from her son who emigrated
But was shot and killed, who knows why
She looks at the photographs, New York City
Then the tracks through the window
And she wonders how her life was cut short
By this promising new world
And once, two young people came to her
And told her a new fairy tale about a better future
She answered their questions as she should have
And signed their petition with her maiden name
Csillag Hajnalkát's husband left her long ago
She lives alone in a house on the outskirts of town
The years have passed over her like an old song
And she no longer hopes for new love
One evening she looks at the New York pictures again
And wearily sits down on the kitchen chair
She locks everything up, but doesn't turn off the gas
And sinks into the sea of time