Paroles et traduction Curtis - Fáradt lélek

Fáradt lélek

Mikor egy fáradt lélek kopogtat
Odafent a mennyország ajtaján
Gyújtson egy gyertyát a tékozló árva
A csalódás hajnalán
Mert én érzem a világ összes bánatát
Mert a szív hiába hűtlen, úgyis visszavár

Meddig, Istenem mondd meg, kérlek
Meddig kell még a rögös úton járnom
Na meg a saját sírom ásnom?
De talán eljön majd a vég
Bűnös, de igaz maradnék
Fogolyként lelkem szabad még
Fogolyként szabad maradnék
Utamon a bánat kísér, elárult árva fivér
Elkésett búcsúlevél, amiben pár sor dicsér
De minek ez a pár sor?
Minden szava vádol
Sose szeretett, sose gyászolt

Hulljon a falevél, vigyen a sors
Ahol a világom véget ér
Védjen az ég az összes szavadért
És minden vétkedért
Mindent visszakapsz, mit adtál
Könnyeink folyóján mondd, ki sajnál?
Úgyis a balsors lesz, ki dajkál
Megszakadt szív az utolsó dalnál

Mikor egy fáradt lélek kopogtat
Odafent a mennyország ajtaján
Gyújtson egy gyertyát a tékozló árva
A csalódás hajnalán
Mert én érzem a világ összes bánatát
Mert a szív hiába hűtlen, úgyis visszavár

Fáradt lett a lélek, nincsenek színek
Belül a fájdalom, de hazudjuk a szépet
Keserűség oltja szomjam
Búbánat tölti gyomrom
Töviskoszorú a kézben
Nem kellenek rózsacsokrok
Viharban születtem, és ott is fogok távozni
Engem büntess másokért, engem lehet átkozni
Kereszt a vállamon, én büszkén fogok távozni
Hiába próbálkoztok, már nem akarok változni

Hulljon a falevél, vigyen a sors
Ahol a világom véget ér
Védjen az ég az összes szavadért
És minden vétkedért
Mindent visszakapsz, mit adtál
Könnyeink folyóján mondd, ki sajnál?
Úgyis a balsors lesz, ki dajkál
Megszakadt szív az utolsó dalnál

Mikor egy fáradt lélek kopogtat
Odafent a mennyország ajtaján
Gyújtson egy gyertyát a tékozló árva
A csalódás hajnalán
Mert én érzem a világ összes bánatát
Mert a szív hiába hűtlen, úgyis visszavár

Exhausted Soul

When an exhausted soul knocks
Up at the gates of heaven
Light a candle for the prodigal orphan
At the dawn of disappointment
For I feel all the sorrow of the world
Because the heart is in vain, unfaithful, thus longing back

Until when, O my God, tell me, please
How long must I wander the rough road
And dig my own grave?
But perhaps the end will come
Sinful, but I would remain true
A prisoner, yet my soul is free
A prisoner, I would remain free
Sorrow accompanies me on my way, betrayed brother orphan
A belated farewell letter, in which a few lines praise
But what is this few lines for?
Every word accuses
Never loved, never mourned

Let the leaves fall, let fate take me
Where my world ends
Protect me from heaven for all your words
And for all your sins
You will get back everything you gave
On the river of our tears, tell me, who will pity?
Misfortune will nurse us anyway
A broken heart at the last song

When an exhausted soul knocks
Up at the gates of heaven
Light a candle for the prodigal orphan
At the dawn of disappointment
For I feel all the sorrow of the world
Because the heart is in vain, unfaithful, thus longing back

The soul has become exhausted, there are no colors
Inside, the pain, but we lie the beautiful
Bitterness quenches my thirst
Sorrow fills my stomach
Thorn crown in hand
No need for bouquets of roses
I was born in a storm, and there I will depart
Punish me for others, I can be cursed
Cross on my shoulders, I will proudly depart
No matter how hard you try, I no longer want to change

Let the leaves fall, let fate take me
Where my world ends
Protect me from heaven for all your words
And for all your sins
You will get back everything you gave
On the river of our tears, tell me, who will pity?
Misfortune will nurse us anyway
A broken heart at the last song

When an exhausted soul knocks
Up at the gates of heaven
Light a candle for the prodigal orphan
At the dawn of disappointment
For I feel all the sorrow of the world
Because the heart is in vain, unfaithful, thus longing back