Paroles et traduction Curtis - Fáradt lélek

Fáradt lélek

Mikor egy fáradt lélek kopogtat
Odafent a mennyország ajtaján
Gyújtson egy gyertyát a tékozló árva
A csalódás hajnalán
Mert én érzem a világ összes bánatát
Mert a szív hiába hűtlen, úgyis visszavár

Meddig, Istenem mondd meg, kérlek
Meddig kell még a rögös úton járnom
Na meg a saját sírom ásnom?
De talán eljön majd a vég
Bűnös, de igaz maradnék
Fogolyként lelkem szabad még
Fogolyként szabad maradnék
Utamon a bánat kísér, elárult árva fivér
Elkésett búcsúlevél, amiben pár sor dicsér
De minek ez a pár sor?
Minden szava vádol
Sose szeretett, sose gyászolt

Hulljon a falevél, vigyen a sors
Ahol a világom véget ér
Védjen az ég az összes szavadért
És minden vétkedért
Mindent visszakapsz, mit adtál
Könnyeink folyóján mondd, ki sajnál?
Úgyis a balsors lesz, ki dajkál
Megszakadt szív az utolsó dalnál

Mikor egy fáradt lélek kopogtat
Odafent a mennyország ajtaján
Gyújtson egy gyertyát a tékozló árva
A csalódás hajnalán
Mert én érzem a világ összes bánatát
Mert a szív hiába hűtlen, úgyis visszavár

Fáradt lett a lélek, nincsenek színek
Belül a fájdalom, de hazudjuk a szépet
Keserűség oltja szomjam
Búbánat tölti gyomrom
Töviskoszorú a kézben
Nem kellenek rózsacsokrok
Viharban születtem, és ott is fogok távozni
Engem büntess másokért, engem lehet átkozni
Kereszt a vállamon, én büszkén fogok távozni
Hiába próbálkoztok, már nem akarok változni

Hulljon a falevél, vigyen a sors
Ahol a világom véget ér
Védjen az ég az összes szavadért
És minden vétkedért
Mindent visszakapsz, mit adtál
Könnyeink folyóján mondd, ki sajnál?
Úgyis a balsors lesz, ki dajkál
Megszakadt szív az utolsó dalnál

Mikor egy fáradt lélek kopogtat
Odafent a mennyország ajtaján
Gyújtson egy gyertyát a tékozló árva
A csalódás hajnalán
Mert én érzem a világ összes bánatát
Mert a szív hiába hűtlen, úgyis visszavár

Усталая душа

Когда усталая душа стучится
Там, наверху, в врата рая,
Пусть зажжет свечу блудный сирота
На рассвете разочарования.
Ведь я чувствую всю печаль мира,
Ведь сердце, хоть и неверно, все равно ждет обратно.

Долго ли, Боже, скажи мне, прошу,
Долго ли мне еще идти по тернистой дороге
И копать себе могилу?
Но, возможно, придет конец,
Грешный, но верным останусь,
Душа моя, как узник, все еще свободна,
Узником, но свободным останусь.
На моем пути печаль — спутник, преданный брат-сирота,
Запоздалое прощальное письмо, в котором несколько строк хвалят,
Но зачем эти несколько строк?
Каждое слово обвиняет,
Никогда не любила, никогда не скорбела.

Пусть падает листва, пусть несет меня судьба,
Туда, где мой мир кончается.
Пусть небо защитит меня за все твои слова
И за все твои грехи.
Все вернется, что ты дала,
На реке наших слез скажи, кто жалеет?
Все равно злой рок будет нянчить,
Разбитое сердце в последней песне.

Когда усталая душа стучится
Там, наверху, в врата рая,
Пусть зажжет свечу блудный сирота
На рассвете разочарования.
Ведь я чувствую всю печаль мира,
Ведь сердце, хоть и неверно, все равно ждет обратно.

Устала душа, нет красок,
Внутри боль, но мы лжем о прекрасном,
Горечь утоляет мою жажду,
Печаль наполняет мой желудок,
Терновый венец в руке,
Мне не нужны букеты роз.
Я родился в буре, и там же уйду,
Наказывай меня за других, меня можно проклинать,
Крест на плече, я гордо уйду,
Как ни старайтесь, я больше не хочу меняться.

Пусть падает листва, пусть несет меня судьба,
Туда, где мой мир кончается.
Пусть небо защитит меня за все твои слова
И за все твои грехи.
Все вернется, что ты дала,
На реке наших слез скажи, кто жалеет?
Все равно злой рок будет нянчить,
Разбитое сердце в последней песне.

Когда усталая душа стучится
Там, наверху, в врата рая,
Пусть зажжет свечу блудный сирота
На рассвете разочарования.
Ведь я чувствую всю печаль мира,
Ведь сердце, хоть и неверно, все равно ждет обратно.