Az Oroszlánszelídítő Vallomása a Balerinának - Hobo traduction en allemand

Az Oroszlánszelídítő Vallomása a Balerinának

Szíjjal vertek, ez volt az iskolám,
Bábu lett az összes cimborám,
Eladták magukat, vagy megszöktek,
Nem várhattam meg amíg betörnek.
Vadabb vagyok, mint bármelyik állat,
Nem fordíthatok senkinek hátat...
Vicsorognak rám az oroszlánok,
Húsz éve üvöltök, ostorral játok
Így elfelejtem, hogy én is félek,
Micsoda hős, micsoda élet!
Míg hozzá nem érek...

Szeretlek, mert gyönyörű vagy és jó,
A lelked tiszta mint a friss hó,
Mikor mondom rólad szól az óda,
Pedig mondom hosszú évek óta...
Este áldást küldesz rám, ha játszom,
Átvezetsz csapdákon, át az átkon,
Mosollyal fogadsz vagy kacagva hívsz,
Átveszed kínomat, amennyit bírsz

De kitéped a szívem, amikor sírsz...
De kitéped a szívem, amikor sírsz...

Hazatérni, nézni ahogy alszol,
Szeretni akkor is, ha haragszol,
Hallgatni korholó szavaidat,
Szeretni ha néha nincs igazad...
Veled nevetni, mikor örülsz...
Hallgatni csak mikor mellettem ülsz...
Hogy meggyógyítasz, hogy elviselsz...
Gyújtasz, égetsz, megölelsz...

De kitéped a szívem, amikor sírsz...
De kitéped a szívem, amikor sírsz...

Suttogni csak mikor fáradt vagy,
Kilesni mikor kibontod hajad...
Várni rád mikor sietsz, de késel,
Mikor reggel felkelsz halkan mész el...

Suhog a selyem mikor levetkőzöl,
Mindig vigyázol rám, ahogy őrzöl,
Szemed körül a ráncok, ha nevetsz,
A forró sóhajok mikor szeretsz...

De kitéped a szívem, amikor sírsz...
De kitéped a szívem, amikor sírsz...

Das Geständnis des Löwenbändigers an die Ballerina

Mit der Peitsche wurde ich geschlagen, das war meine Schule,
Marionetten wurden alle meine Kumpane,
Sie haben sich verkauft oder sind geflohen,
Ich konnte nicht warten, bis sie mich brechen.
Ich bin wilder als jedes Tier,
Ich darf niemandem den Rücken kehren...
Die Löwen knurren mich an,
Seit zwanzig Jahren brülle ich, spiele mit der Peitsche,
So vergesse ich, dass auch ich Angst habe,
Was für ein Held, was für ein Leben!
Bis ich sie berühre...

Ich liebe dich, weil du wunderschön und gut bist,
Deine Seele ist rein wie frischer Schnee,
Wenn ich sage, die Ode handelt von dir,
Obwohl ich es seit vielen Jahren sage...
Abends sendest du mir Segen, wenn ich spiele,
Du führst mich durch Fallen, durch den Fluch,
Du empfängst mich mit einem Lächeln oder rufst mich lachend,
Du nimmst meinen Schmerz, so viel du ertragen kannst,

Aber du reißt mir das Herz heraus, wenn du weinst...
Aber du reißt mir das Herz heraus, wenn du weinst...

Nach Hause kommen, zusehen wie du schläfst,
Dich lieben, auch wenn du wütend bist,
Deine tadelnden Worte hören,
Dich lieben, auch wenn du manchmal nicht Recht hast...
Mit dir lachen, wenn du dich freust...
Nur schweigen, wenn du neben mir sitzt...
Dass du mich heilst, dass du mich erträgst...
Du entzündest mich, verbrennst mich, umarmst mich...

Aber du reißt mir das Herz heraus, wenn du weinst...
Aber du reißt mir das Herz heraus, wenn du weinst...

Nur flüstern, wenn du müde bist,
Zusehen, wie du dein Haar öffnest...
Auf dich warten, wenn du es eilig hast, aber zu spät bist,
Wenn du morgens aufstehst, gehst du leise weg...

Die Seide raschelt, wenn du dich ausziehst,
Du passt immer auf mich auf, so wie du mich beschützt,
Die Fältchen um deine Augen, wenn du lachst,
Die heißen Seufzer, wenn du liebst...

Aber du reißt mir das Herz heraus, wenn du weinst...
Aber du reißt mir das Herz heraus, wenn du weinst...