Tot
és
gris.
Ho
és
el
temps.
Ho
és
el
meu
cor
tan
indecís.
I
darrere
els
vidres
ho
és
el
món
que
es
perd
qui
sap
on
dins
la
boíra,
aquest
món
incert.
Tot
és
trist.
Ho
és
el
fred.
Ho
és
el
pensar
que
no
t′he
vist.
I
la
vida
que
passa
i
jo
me'n
ric
com
d′un
film
antic
fet
de
l'ombra
d'aquell
temps
difunt.
No
em
digueu
el
camí
perdut
més
enllà
d′aquest
meu
paradís,
més
enllà
d′aquest
gris
absolut,
d'aquest
immens
silenci.
Tot
és
gris.
Ho
és
el
temps.
Всё
серо.
Серо
время.
Серо
моё
нерешительное
сердце.
И
за
стёклами
серым
стал
мир,
который
теряется
где-то
в
тумане,
этот
неясный
мир.
Всё
грустно.
Грустен
холод.
Грустно
думать,
что
я
тебя
не
видел.
И
жизнь
проходит,
а
я
смеюсь
над
ней,
как
над
старым
фильмом,
сделанным
из
тени
того
ушедшего
времени.
Не
говорите
мне
о
потерянном
пути
за
пределами
моего
рая,
за
пределами
этой
абсолютной
серости,
этой
безмерной
тишины.
Всё
серо.
Серо
время.
Ho
és
el
meu
cor
tan
indecís.
I
darrere
els
vidres
ho
és
el
món
que
es
perd
qui
sap
on
dins
la
boíra,
aquest
món
incert.
Серо
моё
нерешительное
сердце.
И
за
стёклами
серым
стал
мир,
который
теряется
где-то
в
тумане,
этот
неясный
мир.