Paroles et traduction Kárpátia - Góg és Magóg

Góg és Magóg

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat,
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm,
Új időknek új dalaival?
Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.
De addig sírva, kínban, mit se várva,
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal,
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

Gog and Magog

I am the son of Gog and Magog,
In vain I knock on gates and walls,
And yet I ask you:
Is it allowed to weep beneath the Carpathians?
I came by the famous road of Verecke,
An ancient Hungarian song still echoes in my ears,
Is it allowed for me to break through at Dévény,
With new songs for new times?
Pour molten lead into my ears,
Let me be the new, the singing Vazul,
Let me not hear the new songs of life,
Trample on me cruelly and shamefully.
But until then, in weeping, in torment, expecting nothing,
The song still flies on new wings,
And even if Pusztaszer curses it a hundred times,
It is still victorious, still new, and still Hungarian.