Paroles et traduction Kárpátia - Tetemrehívás

Tetemrehívás

Talpig feketében állnak egy gyermek körül,
Kéz tördelve, csodát várva, hátha még felül,
Nem mozdul az többé, teste örök nyugalom,
Fehér liliomként pihen a hűs ravatalon.
Tömjén füstje szétterül, kondul egy kisharang,
Siratóasszonyok fájó vigaszt nyújtanak,
A hangoknak színük lett és a színeknek szaguk,
Hallom, hogy tetemre hívják véres gyilkosuk.
Az összes álszent arc mögött a bűntudat lapul,
Hallgatnak és marad minden kimondatlanul,
A friss sír mellet némán mennek, léptük nem csap zajt,
Egymásra sem néznek, mintha kerülnék a bajt.
És feltámadt a szél, hűvös hangján beszél,
Bosszúért kiált, minden csepp kiontott vér,
Süvít most a szél, s a sírból visszatér,
Bosszúért kiállt minden csepp kiontott vér.
A házban ahol mosoly volt, a gyász beköltözött,
És halotti tort tartanak a szűk falak között,
Gyertyafénynél idéznek meg múltat és jelent,
Várják, hátha küld nekik egy áruló jelet.
Hideg csönd lett és a testvérgyermek szája szólt,
Halkan, mintha túlvilágról kapkodná a szót,
Nem alhatja nyugodt álmát aljas gyilkosa,
Már sötét szárnyát kitárta a bosszú angyala.

Summon the Deceased

Dressed in black from head to toe, they stand around a child,
Wringing their hands, waiting for a miracle, hoping for a resurrection,
He won't move anymore, his body is at eternal rest,
He lies on the cold table, as white as a lily.
Incense smoke fills the air, a small bell tolls,
Wailing women offer their condolences,
The sounds have taken on a strange color, and the colors have an odd scent,
I hear them summon their brutal murderer to the deceased.
Behind every hypocritical face, guilt lurks,
They remain silent, and everything goes unsaid,
They walk past the fresh grave in silence, their steps making no sound,
They don't look at each other, as if they're trying to avoid trouble.
And the wind picked up, speaking in a chilling voice,
Every drop of spilled blood cries out for vengeance,
The wind howls, and from the grave he returns,
Every drop of spilled blood cries out for revenge.
In the house where there used to be smiles, mourning has taken hold,
And they hold a funeral feast within the narrow walls,
By candlelight, they summon the past and the present,
Hoping it will send them a treacherous sign.
A cold silence fell, and the young brother's mouth spoke,
Softly, as if he were grasping at words from beyond the grave,
His vile murderer cannot sleep peacefully,
For the angel of vengeance has spread her dark wings.