Paroles et traduction Kárpátia - Üvegpohár

Üvegpohár

Valahol eltört egy pohár,
Üvegszilánkok ezre száll,
Hangját visszhangozza még az ég.
Réges-rég nem használták,
A polc hátsó sarkában állt.
Már csak magában beszélt, ha félt.
Nem volt könnyű élete,
Félig üres, félig tele.
Magányosan szaladt vele,
A végzet utolsó tele.
Még egyszer elképzelte,
Hogy újra koccintanak vele.
Szemét boldogan csukta le,
S megrepedt üvegszíve.
Valahol eltört egy pohár,
Üvegszilánkok ezre száll,
Minden szilánk egy-egy szép emlék.
Látott boldog arcokat,
Megismert féltett titkokat,
Hallgatott sok-sok mesés regényt.
Nem volt könnyű élete,
Félig üres, félig tele.
Magányosan szaladt vele,
A végzet utolsó tele.
Még egyszer elképzelte,
Hogy újra koccintanak vele.
Szemét boldogan csukta le,
S megrepedt üvegszíve.
Valahol eltört egy pohár,
Üvegszilánkok ezre száll,
Apró kristályokra hullt a múlt.
Ahány darabka, annyi kép,
Annyi lángoló beszéd,
Fénye lassan megfakult, kihunyt.
Nem volt könnyű élete,
Félig üres, félig tele.
Magányosan szaladt vele,
A végzet utolsó tele.
Még egyszer elképzelte,
Hogy újra koccintanak vele.
Szemét boldogan csukta le,
S megrepedt üvegszíve.

Glass

Somewhere a glass shattered,
A thousand glass shards fly,
Its sound still echoes through the sky.
Untouched for ages,
It stood at the back of the shelf.
It only spoke to itself, when it feared.
Its life was not easy,
Half empty, half full.
It ran alone,
The last winter of fate.
Once more it imagined,
That it would clink again.
It happily closed its eyes,
And its glass heart cracked.
Somewhere a glass shattered,
A thousand glass shards fly,
Each shard a beautiful memory.
It saw happy faces,
It learned secret secrets,
It listened to many fairy tales.
Its life was not easy,
Half empty, half full.
It ran alone,
The last winter of fate.
Once more it imagined,
That it would clink again.
It happily closed its eyes,
And its glass heart cracked.
Somewhere a glass shattered,
A thousand glass shards fly,
The past fell into small crystals.
As many pieces, as many pictures,
As many flaming speeches,
Its light slowly faded, extinguished.
Its life was not easy,
Half empty, half full.
It ran alone,
The last winter of fate.
Once more it imagined,
That it would clink again.
It happily closed its eyes,
And its glass heart cracked.