Múló Csók - Maszkura traduction en allemand

Múló Csók

Volt már kegyelten
Hogy a szívem egyetlen
Múló csókjáért fájt
Nehéz időkben
Reménytelen ködben
Kegyelem napsütés várt

Valaki mégis, helyette jött más
Aki úgy szeret, kiért több könny jár
Ki érdemel megbocsájtó új nyárt
A holnap ha téved
Lelkünk egymásé lesz
Hagyjuk árván a múltat, mi fáj

Átirányítottam az órát, újraszültem az időt
Sárosra tapostam a régit ezért húztam új cipőt
Váltottam szeretőt, szerelmes hű lepedőt
A birkákat elűztem, messze kerítettem temetőt
Lenyugtattam a múltat, megfojtottam a levegőt
Hogy ne érezzem illatát, szakadékban rekedő
Béke lett szívemben, hulló madárkák, repülő
Mégse lesz véremben holmi szamár legelő

Ha hullámzik őt gyűrűzte, együtt ébredésünk reggelét
Jobban vigyázni kádárkúszón, kaktuszok tengerét
És megfordítva az időt szívtelenül tekerem
Nem hazudok, hogy ne félj, élet dolgaiból szerelem
Hiszen mindent szabhat, felment az igazság
Nem bízom a véletlenre, azzal csúnyán bánhat a világ
Csak az bírom, ami nem kár, egyedül festem az égre
Kinek mondom, kire bízom? Nem a feledésre

Valaki mégis, helyette jött más
Aki úgy szeret, kiért több könny jár
Ki érdemel megbocsájtó új nyárt
A holnap ha téved
Lelkünk egymásé lesz
Hagyjuk árván a múltat, mi fáj

Délután féltem
Hogy a másnap mégsem
Lesz tisztább, bolond, s vidám
Becsuktam az ajtót
Valami hajtott
Valaki máshol várt rám

Valaki mégis, helyette jön más
Aki úgy szeret, kiért több könny jár
Ki érdemel megbocsájtó új nyárt
A holnap ha téved
Lelkünk egymásé lesz
Hagyjuk árván a múltat, mi fáj

Valaki mégis, helyette jött más
Aki úgy szeret, kiért több könny jár
Ki érdemel megbocsájtó új nyárt
A holnap ha téved
Lelkünk egymásé lesz
Hagyjuk árván a múltat, mi fáj

Volt már kegyelten
Hogy a szívem egyetlen
Múló csókjáért fájt

Flüchtiger Kuss

Es war schon gnadenlos
Wie mein Herz um ihren einzigen
Flüchtigen Kuss schmerzte
In schweren Zeiten
In hoffnungslosem Nebel
Wartete gnädiger Sonnenschein

Doch jemand anderes kam an ihrer Stelle
Die mich so liebt, für die mehr Tränen fließen
Die einen vergebenden neuen Sommer verdient
Wenn das Morgen sich irrt
Werden unsere Seelen eins sein
Lassen wir die schmerzende Vergangenheit verwaist zurück

Ich habe die Uhr umgestellt, die Zeit neu geboren
Das Alte habe ich matschig getreten, darum neue Schuhe angezogen
Ich wechselte die Geliebte, das verliebte, treue Laken
Die Schafe habe ich vertrieben, den Friedhof weit eingezäunt
Ich habe die Vergangenheit beruhigt, die Luft erwürgt
Damit ich ihren Duft nicht spüre, gefangen in der Schlucht
Frieden kehrte in mein Herz ein, fallende Vögelchen, fliegend
Trotzdem wird in meinem Blut keine Eselsweide sein

Wenn es wogt, umringt von ihr, der Morgen unseres gemeinsamen Erwachens
Besser aufpassen auf dem Kletterweg(?), dem Meer aus Kakteen
Und die Zeit zurückgedreht, herzlos drehe ich
Ich lüge nicht, damit du keine Angst hast, aus den Dingen des Lebens wird Liebe
Denn alles kann die Wahrheit freisprechen
Ich überlasse es nicht dem Zufall, damit kann die Welt übel umgehen
Ich ertrage nur, was kein Schaden ist, male es allein an den Himmel
Wem sage ich es, wem vertraue ich es an? Nicht dem Vergessen

Doch jemand anderes kam an ihrer Stelle
Die mich so liebt, für die mehr Tränen fließen
Die einen vergebenden neuen Sommer verdient
Wenn das Morgen sich irrt
Werden unsere Seelen eins sein
Lassen wir die schmerzende Vergangenheit verwaist zurück

Am Nachmittag fürchtete ich
Dass der nächste Tag doch nicht
Klarer, verrückter und fröhlicher sein wird
Ich schloss die Tür
Etwas trieb mich an
Jemand wartete anderswo auf mich

Doch jemand anderes kommt an ihrer Stelle
Die mich so liebt, für die mehr Tränen fließen
Die einen vergebenden neuen Sommer verdient
Wenn das Morgen sich irrt
Werden unsere Seelen eins sein
Lassen wir die schmerzende Vergangenheit verwaist zurück

Doch jemand anderes kam an ihrer Stelle
Die mich so liebt, für die mehr Tränen fließen
Die einen vergebenden neuen Sommer verdient
Wenn das Morgen sich irrt
Werden unsere Seelen eins sein
Lassen wir die schmerzende Vergangenheit verwaist zurück

Es war schon gnadenlos
Wie mein Herz um ihren einzigen
Flüchtigen Kuss schmerzte