Paroles et traduction OHNODY - Kiazaki

Kiazaki

A szavaid markában verdes a pszichém
Az iszonyat futkos a gerincem sínén
A szépséget keresed, de nehezen találod
Mindenben a fájdalmad, a hibákat látod

Magadat sem érted
Kerül, amibe kerül
Lefekszik a szíved a haragod meg felül
Ugyanaz a kar üt, ami később ölel
És ugyanaz a kar, ami a keresztre szögel

Baljós mondatokkal mostad az agyamat
Süket voltam magamra nem hallottam a zajodat
Vigyázok az utcán, hogy merre lépek
De nem kérek elnézést, azért hogy élek!

Ki pislog előbb? Ki az, aki veszít?
Ki az aki vonz és ki az, aki feszít?
Ki az, aki sír és ki az, aki nevet?
Kit akar a néped? Kitakar a neved.

Neked mindent szabad
Másnak azt amit mondasz
Bajba kerül az, aki a lelkedben olvas
Olvad.
Holnap talán felszárad a latyak
És a ködöt eltépik a tiszta sugarak.

Ijesztő, hogy nem látsz, még nem is ismersz
Lefelé taposol és felfelé ívelsz
Feltűnik-e, hogy ez ugyanaz a terep?
Ugyanaz a képlet, ugyanazok a terek

Mi neked a szeretet? Mi lehet az eszeden?
Fénylik a néven a máz meg a szerepek
Vagyok valaki, neked nem tudom ki lehetek
A senki és a minden az ugyanaz ne feledd!

Ki pislog előbb, ki az aki alszik?
Ki, az aki vére a tajtékon habzik?
Ki az, aki eszik és ki az aki terít?
Ki az, aki mer és ki az, aki merít?

Ki az, aki untat és ki az, aki unja?
Ki az, aki érti és ki az, aki tudja?
Ki az, aki tanul és ki az, aki tanít?
Ki az, aki érzi és ki az, aki hasít?

Dalokon keresztül üzengetünk
Remegő szívhang, mi az üzenetünk?
Visszhang a tézised mimóza spleen-je
Szerettelek bazdmeg nem kell ide Nietzsche!
Sosem az bánt, aki őszinte hozzád
Mélyen valahol benned az igazság
Előlem futhatsz, de magad elől faszság
Önmagadat legyőzni az igazi nagyság

Kiazaki

Your words are crashing in my psyche like a car crash
Horror is running down my spine
You are looking for beauty, but you can hardly find it
You see your pain and mistakes in everything

You don't even understand yourself
Whatever it takes
Your heart lies down and your anger takes over
The same arm that strikes is the one that later embraces
And the same arm that nails to the cross

You washed my brain with ominous sentences
I was deaf to myself, I didn't hear your noise
I watch out on the street where I step
But I don't apologize for living!

Who blinks first? Who loses?
Who attracts and who strains?
Who cries and who laughs?
Who does your people want? Who discovers your name?

You can do anything
Others can do what you say
Trouble comes to those who read your soul
It melts.
Maybe tomorrow the slush will dry up
And the fog will be torn apart by the clear rays.

It's scary that you don't see, don't even know me
You trample down and you arch up
Do you notice that this is the same terrain?
The same formula, the same spaces

What is love to you? What do you have in mind?
The glaze and roles shine on the name
I am someone, I don't know who I can be for you
The nobody and the everything are the same, don't forget!

Who blinks first, who is sleeping?
Who is the one whose blood froths on the foam?
Who is the one who eats and who is the one who sets the table?
Who is the one who dares and who is the one who draws?

Who is the one who bores and who is the one who is bored?
Who is the one who understands and who is the one who knows?
Who is the one who learns and who is the one who teaches?
Who is the one who feels and who is the one who cuts?

We send messages through songs
Trembling heartbeat, what is our message?
Echo of your thesis, mimosa spleen
I loved you, damn it, I don't need Nietzsche here!
It's never the one who is honest with you that hurts you
Deep inside you is the truth
You can run from me, but from yourself, you idiot
To conquer yourself is the true greatness