Paroles et traduction Omega - Huszadik Századi Városlakó

A táj, amit látsz, virágot nem terem,
A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen,
Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék,
Mit mondjak még, magamról egy mondatot,
Huszadik századi városlakó vagyok.

Íme a ház és benne az emberek,
Úgy élek én, ahogy a többiek,
Ülök a tv előtt, a jégről veszem a sört,
Magnót hallgatok, keveset járok gyalog,
Huszadik századi városlakó vagyok.

A park az a hely, hol valódi fű akad,
Nézni lehet, de rálépni nem szabad,
Ha sírnék vagy káromkodom,
Bár ott ülsz a szomszéd padon,
Nem hallanád.
Járnak a villamosok,
Huszadik századi városlakó vagyok.

Пейзаж, который ты видишь, не приносит цветов.
Пейзаж, который ты видишь, стал таким с моего возраста.
Небо между крышами никогда не бывает чистым голубым.
Что еще сказать, про себя приговор,
Я городской житель двадцатого века.

Вот дом и люди в нем.
Я живу, как все.
Сижу перед телевизором, пью пиво со льда.
Я слушаю магнитофон, я мало хожу.
Я городской житель двадцатого века.

Парк - это место, где растет настоящая трава.
Ты можешь смотреть, но не можешь наступить на него.
Если я плачу или ругаюсь,
Хотя ты сидишь на соседней скамейке.
Ты этого не услышишь.
Трамваи бегут.
Я городской житель двадцатого века.