Paroles et traduction Omega - Huszadik Századi Városlakó

Huszadik Századi Városlakó

A táj, amit látsz, virágot nem terem,
A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen,
Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék,
Mit mondjak még, magamról egy mondatot,
Huszadik századi városlakó vagyok.

Íme a ház és benne az emberek,
Úgy élek én, ahogy a többiek,
Ülök a tv előtt, a jégről veszem a sört,
Magnót hallgatok, keveset járok gyalog,
Huszadik századi városlakó vagyok.

A park az a hely, hol valódi fű akad,
Nézni lehet, de rálépni nem szabad,
Ha sírnék vagy káromkodom,
Bár ott ülsz a szomszéd padon,
Nem hallanád.
Járnak a villamosok,
Huszadik századi városlakó vagyok.

Житель города двадцатого века

Пейзаж, что видишь ты, цветов не дарит,
Пейзаж, что видишь ты, от сажи стал таким,
Средь крыш домов небес не видно синевы,
Что мне сказать еще, одно лишь слово,
Житель города двадцатого века я.

Вот дом, а в нем живут такие же, как я,
Живу я так же, как и все они,
Сижу пред телевизором, пиво пью из льда,
Включаю магнитофон, пешком хожу едва,
Житель города двадцатого века я.

Вот парк, где можно настоящей траву найти,
Смотреть на нее можно, но нельзя пройти,
Когда я плачу или вдруг ругнусь,
Хотя сидишь ты рядом на скамье,
Не услышишь.
Трамваи все идут,
Житель города двадцатого века я.