Paroles et traduction Omega - Metamorfózis 1.

Metamorfózis 1.

Bölcsőnk a romokon állt,
Rokonaink mind körülvettek.
Fogakat rejtő bájmosollyal
Néztünk, ha ránk nevettek.
Tetszett a verekedés,
Mozikba' lestük: hogy csinálják.
Kirakatok közt álmodoztunk,
Bentről a gazdagság figyelt ránk.
Később a füstkarikát
Közösen fújtuk szép kerekre
Valaki fogta,
S átugrottuk sorban szédelegve.
Gyönge az anyai kéz,
Vihar elől már senki nem véd.
Körmünk az élet húsába tép.
Sírhatsz, ha megölelünk,
Szavaink ízét úgysem érzed.
Fiaid volrunk távozáskor-
Mások, kik visszatérnek.
Borból mi nem ihatunk,
Poharad szánkkal összehúznánk.
Te, aki szültél szenvedéssel,
Többé te nem ismerhetsz ránk!

Metamorphosis 1.

Our cradle stood on the ruins,
All our relatives surrounded us.
With smiles that hid our teeth
We looked when they laughed at us.
We liked fighting
We watched it in the movies: how they did it.
We dreamed among shop windows,
The wealth inside watched us.
Later, the ring of smoke
We blew into a beautiful circle, together
Someone took it
And we jumped over it in turn, giddy.
The mother's hand is weak,
No one protects us from the storm anymore.
Our nails tear into the flesh of life.
You can cry when we hug you
You don't feel the taste of our words anyway.
We were your sons when we left-
Others, who will return.
We cannot drink wine,
We would sip your cup with our mouths.
You who gave birth with suffering
You can't recognize us anymore!