Paroles et traduction Ossian - Küldetés

Küldetés

A város felett lebegett, majd egy toronyra szállt,
Meghajlott háttal, barázdált arccal,
ősz hajú angyal.
Már sejti rég, hogy céltalan,
Ami célja még van, reménytelen,
Mert az ember ilyen: embertelen...
Mégis, maga sem tudja, hogy mért, eljött valamiért
Mint éles kés, a szenvedés, hosszú ráncokat vés,
Arcán a felhő, fájdalom-fákból végtelen erdő.
Bánat és bűn, láthatta: ezeréves társak,
Hiába minden,
újjászületnek, feltámadnak.
Mégis, maga sem tudta, hogy mért, eljött valamiért.
Dolgok, 'mit néha senki sem ért, de tesszük valamiért.

Refr.:
Küldetés, könnyeinkből élő ezüst eső,
Szavainkból ébredő erő.
Küldetés, sóhajtásunk sodró tavaszi szél,
Arra bíztat: aki meg nem áll, mindent elér...

Itt volt egy angyal, már messze jár,
Nem történt semmi,
Ez volt a dolga, és ő már tudta: ez volt a végső, utolsó útja... a búcsúja

Refr.:
Küldetés...

Szóló: Attus

Mission

It hovered above the city, then landed on a tower,
Bowed back, wrinkled face,
grey-haired angel.
Suspects long since, that it was aimless,
What goal it still has is hopeless,
Because people are like this: inhuman...
Still, itself it does not know why, it came for something
Like a sharp knife, suffering, long wrinkles etched,
A cloud on its face, an infinite forest of pain-trees.
Sorrow and sin, it could see: age-old companions,
Despite everything,
they are reborn, they are resurrected.
Still, itself it could not know why, it came for something.
Things, sometimes that no one understands, but we do for something.

Chorus:
Mission, tear-born silver rain,
Waking power from our words.
Mission, sigh-driven torrent spring breeze,
Encouraging us: he who does not stop achieves everything...

An angel was here, now far gone,
Nothing happened,
That was its task, and it now knew: this had been the last, final journey... the farewell

Chorus:
Mission...

Solo: Attus