Paroles et traduction Petrix feat. Children of Distance - Emlékezz Rám (Remix)

Emlékezz Rám (Remix)

Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz, aki felvegye.
Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe,
Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe,
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre.
Létezésem értéke és elmúlásom rém képe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)...
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke,
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy most a látszat eltakarja?
Vajon számít-e rám valaki, vajon lesz akinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható
Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy neked szól
Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél.
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta.
De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
Aki nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából már minden másképp fest.
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem '80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

Remember Me (Remix)

I'd be lying if I said the thought didn't cross my mind,
That there will be a time when you'll only be able to hear my voice,
When you put on my record, let the mountain of rhymes play,
But if you try to call, it's too late, there will be no one to answer.
So a little late, I leave it here in memory,
Everything that poured into my mind in connection with this.
After all, they've been sneaking into my ear for so long,
To carefully pack the words to the beat.
The value of my existence and the horrifying image of my demise
Melted into my music (but maybe it shouldn't)...
Because why not? Who cares what the measure of anything is,
We'll all be dust and ashes by the end anyway.
If I'm lucky, I might even live to see the age
When I understand the broader context of my earthly existence.
And I never ask for this, but I always hoped,
That my memory would live on in the souls of my friends.

Chorus: (Kriszta & Horus)
Remember me when the wind blows,
Remember when it all ends.
Look at me, take my hand,
Squeeze it bravely, while I close my eyes.

Remember how much you loved,
How much it hurt when you left.
Look at me, take my hand,
Squeeze it bravely, while I close my eyes

My memory will leave a mark like this when my life ends,
But precisely so that you also understand, my memory is my life.
Although in my grief I often pondered it alone.
Is my life in a mirror, or is the illusion covering it now?
I wonder if anyone counts on me, I wonder if there will be anyone who misses me?
I wonder if they will love me even if I make mistakes sometimes?
From a distance of time, please remember me sometime.
I hope that you also enjoy wandering through my memory.
You don't remember my name anymore, just an unknown stain.
You just smile at it, because I looked at you so foolishly.
You may not have loved, but I'd be the only one
Whose memory remains, for I did everything for it.
Now, just the two of us, the musician and the listener.
This is for you, because our memory can now be heard in a song.
I give this with love, I hope you feel that it is for you.
To you, and that's why I wrote it, it will be with you when you fall asleep.

Chorus: (Kriszta & Horus)
Remember me when the wind blows,
Remember when it all ends.
Look at me, take my hand,
Squeeze it bravely, while I close my eyes.

Remember how much you loved,
How much it hurt when you left.
Look at me, take my hand,
Squeeze it bravely, while I close my eyes

In the depths of the forest, the wind still blows through the lush foliage of the trees,
I alone do not understand what it is talking about.
I toss and turn in my grief, I bend to the ground,
I once promised to love you forever.
But you left me, it's over, all the beauty is gone,
Nothing left but a song, up to the sky.
I still miss you, I think of you every day,
Every minute I would hold your hand and kiss your lips.
I learned to love, and you helped me with that,
I still love you, I can't put it any better.
This is all I can do, this is all I can do,
I hide behind melodies because I've been afraid all along.
Maybe for the last time I'll tell you how I feel, but it will stay that way,
The hero in love departs, the play is now over.
Deep in my heart, I would leave this world behind
Just remember me, and don't ask me who hurt me.

Chorus: (Kriszta & Horus)
Remember me when the wind blows,
Remember when it all ends.
Look at me, take my hand,
Squeeze it bravely, while I close my eyes.

Remember how much you loved,
How much it hurt when you left.
Look at me, take my hand,
Squeeze it bravely, while I close my eyes

My word, a pen-launched rocket that pierces hearts,
Thus it leaves its mark on the ether, the planet feels it.
But he who does not understand my silence does not understand my speech either.
If you can't see beyond the lines, how can I expect you to understand?
This is the memory of my life, it reminds minds
That I am no longer here, but sometimes I still perform.
I just played and dug my grave laughing,
Now the tombstone is writing something heartfelt on the tombstone.
Sorry, if you're looking at this with tears in your eyes now,
From a distance of time, everything looks different now.
I was a simple man, with simple words
Full of fear, yeah, huge walls
Thank you for loving me, thank you for letting me live.
And under my name I carved these few stray lines:
Born in '80, lived till my death,
But I was always a man who only dreams.

Chorus: (Kriszta & Horus)
Remember me when the wind blows,
Remember when it all ends.
Look at me, take my hand,
Squeeze it bravely, while I close my eyes.

Remember how much you loved,
How much it hurt when you left.
Look at me, take my hand,
Squeeze it bravely, while I close my eyes

Remember me when the wind blows,
Remember when it all ends.
Look at me, take my hand,
Squeeze it bravely, while I close my eyes.

Remember how much you loved,
How much it hurt when you left.
Look at me, take my hand,
Squeeze it bravely, while I close my eyes