Paroles et traduction Punnany Massif - Néha

Néha

Hol van már az én, aki gyermekként vezetett?
Régi emlékemből egy poros fejezet.
Hol ott mesebeli fantáziámon túl
Körülöttem az élet szép színes árnyalatú.
Szülői édes biztonság, ti vigyáztok,
Vigyázott a védelmükbe foglalt imátok.
Hol szentírás volt, mit az idősek mondtak,
Soha nem tévedtek, hittem igaz, minden szótag.
Innen, messzi távolból ez csak képkocka,
Hogy megérte álomvilágban a világban
Lépkedni a számunkra nem taposott utakra
Békében akár a partot érő folyók nyugalma.
Anyám egy játékvilág mert ő is szereplő,
Kunyhómba bújnák meg, ha sír a felhő.
Egy talpalatnyi Barbakán nekem egy erdő,
Nincs félelem de, van mágikus erő.
Na és lányok, ti olykor mások voltatok,
Más szemmel láttam meg a mosolygó arcotok.
Kisautóval a kezemben, ti a babával,
Felnőttként azonosultatok az anyával.
Az igazi hősök állva, ők ülve pisilnek,
Én erősebb vagyok ők meg gyengéd kicsinyek.
Mégis egymás kezének szorításában,
Sétálva hittünk a világ másságában.
Hol van már én?
Idilli látomás, a főszerepben egy törpe.
Régi emlék, poros fejezet.
Egy elfeledett mesében,
Néha az időt visszapörgetném, bár
Emlékeim újraélhetném már.
Messze, mégis szeretném,
Ha egyszer újra, lehetnék gyerek még.
Néha az időt visszapörgetném, bár
Emlékeim újraélhetném már.
Messze, mégis szeretném, ha egyszer...
Lenni leginkább gyermekként szerettem,
Mikor még mindent mást csinált meg helyettem.
Utazni nagyszülőkhöz ismeretlen telkekre,
Leporolt emlékként maradt mára meg nekem.
Anyám-apám kéz a kézben, én középen:
Egy idilli látomás, egy elfeledett mesében.
Óriások földje, főszerepben egy törpe,
Nem tudásra szomjazik, még csak egy szörpre.
Játszótereken élvezni ahogy a szél fúj,
borongós napokon nem érteni apa miért dúl,
Egymással szorosan két ember össze miért búj.
Az idő haladtával sok kérdés szemet szúr.
Alárendelt világban hol süti és fagyi az úr.
Kit érdekel ki jól, ki bánik veled gazul,
Néhány furcsa felnőtt miért beszél vadul?
Miért esnek egymásnak ha ösztönük elszabadul?
Mit jelent a másság, nyomor, háború?
Nem tudtam hogy egyszer minden csőstől rám borul.
Szerettem alulról bámulni az életet,
Azt hittem jó kaland lesz, ha felnőttként élhetek.
Halljátok?
Halljátok?
Halljátok?
Néha az időt visszapörgetném, bár
Emlékeim újraélhetném már.
Messze, mégis szeretném, ha egyszer
Újra, lehetnék gyerek még.
Néha az időt visszapörgetném, bár
Emlékeim újraélhetném már.
Messze, mégis szeretném, ha egyszer...
Hol van már az én?
Idilli látomás, főszerepben egy törpe.
Régi emlék, poros fejezet.
Egy elfeledett mesében.
Hol van már az én?
Idilli látomás, főszerepben egy törpe.
Régi emlék, poros fejezet.
Egy elfeledett mesében.
Néha az időt visszapörgetném, bár
Emlékeim újraélhetném már.
Messze, mégis szeretném, ha egyszer
Újra, lehetnék gyerek még.
Néha az időt visszapörgetném, bár
Emlékeim újraélhetném már.
Messze, mégis szeretném, ha egyszer...

Sometimes

Where is the me who, as a child, led the way?
A dusty chapter from my old memory.
Where, beyond my fairytale imagination,
Life around me was beautifully colored in shades.
Parental sweet security, you watched over me,
Protected by your love and prayers.
Where the words of the elders were scripture,
They never erred, I believed every syllable was true.
From here, far away, it's just a snapshot,
That it was worth it to walk in a dream world within the world
On paths untrodden for us
In peace, like the calmness of rivers reaching the shore.
My mother, a world of play, because she was also a character,
I would hide in my hut when the clouds cried.
A small piece of Barbakán was a forest to me,
No fear, but magical power.
And girls, you were sometimes different,
I saw your smiling faces with different eyes.
With a toy car in my hand, you with a doll,
As adults, you identified with the mother.
Real heroes stand, they pee sitting down,
I am stronger, they are gentle and small.
Yet, hand in hand,
Walking, we believed in the world's otherness.
Where is that me?
Idyllic vision, starring a dwarf.
Old memory, dusty chapter.
In a forgotten fairy tale,
Sometimes I would rewind time, though
I could relive my memories.
Far away, yet I wish,
If only once more, I could be a child again.
Sometimes I would rewind time, though
I could relive my memories.
Far away, yet I wish, if only once...
I loved being a child the most,
When everything else was done for me.
Traveling to grandparents' unknown lands,
It remains for me now as a dusted memory.
Mom and Dad hand in hand, me in the middle:
An idyllic vision, a forgotten fairy tale.
Land of giants, starring a dwarf,
Not thirsting for knowledge, just for a surprise.
Enjoying the wind blowing on playgrounds,
On gloomy days, not understanding why dad is raging,
Why two people huddle together tightly.
As time passes, many questions prick the eyes.
In a subordinate world where cake and ice cream are king.
Who cares who treats you well, who treats you badly,
Why are some strange adults talking wildly?
Why do they attack each other when their instincts are unleashed?
What does otherness, misery, war mean?
I didn't know that one day everything would come crashing down on me.
I loved looking up at life from below,
I thought it would be a good adventure to live as an adult.
Do you hear?
Do you hear?
Do you hear?
Sometimes I would rewind time, though
I could relive my memories.
Far away, yet I wish, if only once
Again, I could be a child again.
Sometimes I would rewind time, though
I could relive my memories.
Far away, yet I wish, if only once...
Where is that me?
Idyllic vision, starring a dwarf.
Old memory, dusty chapter.
In a forgotten fairy tale.
Where is that me?
Idyllic vision, starring a dwarf.
Old memory, dusty chapter.
In a forgotten fairy tale.
Sometimes I would rewind time, though
I could relive my memories.
Far away, yet I wish, if only once
Again, I could be a child again.
Sometimes I would rewind time, though
I could relive my memories.
Far away, yet I wish, if only once...