Paroles et traduction Quimby - Árva lélek balladája

Árva lélek balladája

A lélek kiszáll és elköltözik
Húsországból ha elüldözik.
Batyujában hamubasült magánya.
Bánatában az utcán strichel,
Bebújna ő már akárkivel,
De a testre szabott hiány az Isten ágya.
Így hát a lélek mint senkinek sajátja,
Élőnek halott és halottnak apáca,
Ebben a pácban az Isten sem komája,
Legfeljebb vasvillám bassza őt halálra.
Arra sétál egy rozzant fickó,
Lelketlen szegény, licenc-Mefisztó.
Pénze nincs, de a lélek megsajnálja.
A patkója kopott, a farka véres,
Igazán nászra már nemigen képes,
De vérében van, hogy a lelket megkívánja.
Így hát az öreg magából kikelve
Ugrik a lélekre lelkeket lehelve.
Patkóját feldobja, s nyöszörgi lihegve:
Az ördög sem baszhat manapság hitelbe.

Ballad of the Orphaned Soul

The soul escapes and moves away
If it is chased out of its physical home.
In its knapsack, its loneliness burnt to ashes.
In its sorrow, it wanders the streets as a prostitute,
It would crawl into bed with just about anyone,
But the void tailored to the body is God's bed.
And so the soul, like no one's property,
Living to the living but dead to the dead,
In this predicament, even God is not its buddy,
At most, his pitchfork will fuck it to death.
A shabby guy walks by,
A soul-less beggar, a cheap Mephistopheles.
He has no money, but the soul takes pity on him.
His horseshoe is worn, his tail bloody,
He's certainly not really capable of fucking,
But it's in his blood to desire a soul.
So the old guy, beside himself,
Jumps on the soul, breathing life into it.
He tosses his horseshoe and moans, panting:
Even the devil can't fuck on credit these days.