Szétszakad - Szakács Nimród traduction en allemand

Szétszakad

Ya
Ey, ey, ey
Khmkhm

Tudom én, jobb lesz így, meg minden
Tudom én, jól érzed magad ott fent
Tudom én, nem kell többet aggódnom érted, mert minden rendben
Mégis sajog a szív, kerek a szem
Olyan hirtelen jött és hirtelen ment
Minden érzés, mikor itthagytál
Bevettem a gógyszert, hasson már
Csak kell még egy kis idő, talán nem megy nekem ez gyorsan
Nem tudok másra gondolni, majd úgyis látlak holnap
De rá kell később jönnöm, az egészet csak gondolom
Már nem lehetsz itt többet, már nem fogod a homlokom
Feléleszt a sok emlék, minden érzelmed még bent ég
Újra akarom látni mindet, itt nem elég már a szentély
Többen hívnak, hidd el mennék, még is visszatart az eszmém
Magányra vágyok, nem elég semmi, itt már minden szar csak kellék
De nekem ez nem kell, azt akarom, gyere vissza
Tudom, eljut egyszer hozzád, de valahogy mégsem lesz majd tiszta
Ugyanis nem láthatlak többet, a Duna vize elfed
Sok rózsa között laksz már, a túllépés az nem megy

Hova mentél el tőlünk, minden emléket őrzünk
Erre nincs több szó, hiányzol, visszasír a szívünk
El kell mindent engednünk és mélyre eltennünk
Mert itt nem marad, szétszakad minden emlékünk

Folyton azon gondolkodom, mi értelme van az életnek
Hogy amit eddig tettünk, direkt vagy csak véletlen?
Hogy meg van-e írva előre a sorsunk, netán léteznek?
Éreznek? Mit tesznek, ha az ember kérdezne?
Mert nekem lenne mit, de felesleges pofázást nem szeretnék
Pedig dőlne belőlem, csak úgy okádnám
De egyet talán lehet, mondd, miért kéne élnünk?
Ha valami van ott fent, nem lesz jobb ott a létünk?
Mondj valamit vidámat, én bárhogy akarok, nem tudok
Az összes kedves lehetőség elől gyorsan elfutok
És leteper az egész, tudom, nem több ez, mint penész
De még így is azt érzem, hogy talán kell, hogy legyen esély
Én neked soha nem akartam rosszat, te se nekünk
Mégis itthagytál, ez rossz, egyre jobban fáj a fejünk
Egyre mélyebbre esünk, talán lesz akár egy jegyünk
De én el fogom azt dobni, ha megyünk már nem kelünk

Hova mentél el tőlünk, minden emléket őrzünk
Erre nincs több szó, hiányzol, visszasír a szívünk
El kell mindent engednünk és mélyre eltennünk
Mert itt nem marad, szétszakad minden emlékünk

Zerreißt

Ya
Ey, ey, ey
Khmkhm

Ich weiß, es wird so besser sein, und alles
Ich weiß, du fühlst dich wohl da oben
Ich weiß, ich muss mir keine Sorgen mehr um dich machen, denn alles ist in Ordnung
Trotzdem schmerzt mein Herz, meine Augen sind weit aufgerissen
Es kam so plötzlich und ging so plötzlich
Jedes Gefühl, als du mich verlassen hast
Ich habe die Medizin genommen, sie soll endlich wirken
Ich brauche nur noch etwas Zeit, vielleicht schaffe ich das nicht so schnell
Ich kann an nichts anderes denken, ich werde dich ja morgen sehen
Aber später muss ich erkennen, dass ich mir das alles nur einbilde
Du kannst nicht mehr hier sein, du wirst meine Stirn nicht mehr berühren
Die vielen Erinnerungen wecken mich auf, all deine Gefühle brennen noch in mir
Ich will alles wiedersehen, der Schrein hier reicht nicht mehr aus
Viele rufen mich, glaub mir, ich würde gehen, doch mein Verstand hält mich zurück
Ich sehne mich nach Einsamkeit, nichts ist genug, hier ist alles nur noch scheiß Requisite
Aber das brauche ich nicht, ich will, dass du zurückkommst
Ich weiß, es wird dich einmal erreichen, aber irgendwie wird es dann nicht mehr rein sein
Denn ich kann dich nicht mehr sehen, das Wasser der Donau bedeckt dich
Du wohnst jetzt zwischen vielen Rosen, das Loslassen fällt mir schwer

Wo bist du von uns gegangen, wir bewahren jede Erinnerung
Dafür gibt es keine Worte mehr, du fehlst uns, unser Herz weint dich zurück
Wir müssen alles loslassen und tief vergraben
Denn hier bleibt nichts, jede unserer Erinnerungen zerreißt

Ständig denke ich darüber nach, was der Sinn des Lebens ist
Ob das, was wir bisher getan haben, Absicht oder nur Zufall war?
Ob unser Schicksal vorherbestimmt ist, oder ob sie existieren?
Fühlen sie? Was tun sie, wenn der Mensch fragen würde?
Denn ich hätte einiges zu fragen, aber ich will kein unnötiges Geschwätz
Obwohl es aus mir herausbrechen würde, ich würde es einfach herauskotzen
Aber eines vielleicht: Sag, warum sollten wir leben?
Wenn es dort oben etwas gibt, wird unser Dasein dort nicht besser sein?
Sag mir etwas Fröhliches, ich kann nicht, egal wie sehr ich es will
Vor allen lieben Möglichkeiten laufe ich schnell davon
Und das Ganze wirft mich nieder, ich weiß, es ist nicht mehr als Schimmel
Aber trotzdem fühle ich, dass es vielleicht eine Chance geben muss
Ich wollte dir nie etwas Böses, du uns auch nicht
Trotzdem hast du mich verlassen, das ist schlecht, mein Kopf schmerzt immer mehr
Wir fallen immer tiefer, vielleicht bekommen wir sogar ein Ticket
Aber ich werde es wegwerfen, wenn wir gehen, wachen wir nicht mehr auf

Wo bist du von uns gegangen, wir bewahren jede Erinnerung
Dafür gibt es keine Worte mehr, du fehlst uns, unser Herz weint dich zurück
Wir müssen alles loslassen und tief vergraben
Denn hier bleibt nichts, jede unserer Erinnerungen zerreißt