Текст песни и перевод на немецкий AWS - Csend/élet

Csend/élet

Szemtől szembe láthatatlan formát ölt az életed
Eltemetlek, elveszed, de testet ölt a képzelet
Rám kacsintasz, meg sem látlak
Én még most is reszketek
Magamba is nézek néha
Én már rég nem rettegek

Szilánkon lépkedek lassan
Túl száraz a lélegzet
Felszakítja bennem ezt a kínt
De ha egyszer megdobban
Eltörli az emléket s tiszta lappal indít

De én miért félek mindig?
És miért mindig mástól?
Ha az elmém belesüllyed akkor
Én még a hibámból sem tanulok majd semmit
Ezen nincs már, ami enyhít
Csak szívódik a méreg
És a lelkem már rég csenddé lett

Látom még a képet
És nem tűnik életlennek (mert bennem él)
Elképzellek téged
Bennem él a másik feled

Számolj még egy-két kört hozzám
Már látom, hogy elporladsz lassan
Én érzem, hogy nemrég még itt voltál mellettünk
Bennünk még itt él ez az emlék

Bennünk még itt él ez az emlék

Éretlen senkikből lettünk
Túl messze a gyermek
De színtisztán hallom a hangját
Ha érteném, mit mond
Én tudnám, mit várna
És őszintén meginnám minden szavát

És könnyű, míg senki nem lát
Otthonnak üres szobát
Én festeném minden falát
Építsünk romokból kedves hazát

Látom még a képet
És nem tűnik életlennek (mert bennem él)
Elképzellek téged
Bennem él a másik feled

Számolj még egy-két kört hozzám
Már látom, hogy elporladsz lassan
Én érzem, hogy nemrég még itt voltál mellettünk
Bennünk még itt él ez az emlék

Bennünk még itt él ez az emlék

Stille/Leben

Von Angesicht zu Angesicht nimmt dein Leben eine unsichtbare Gestalt an
Ich begrabe dich, du verlierst es, doch die Vorstellung nimmt Gestalt an
Du zwinkerst mir zu, ich sehe dich kaum
Ich zittere immer noch
Manchmal schaue ich auch in mich hinein
Ich habe schon lange keine Angst mehr

Ich schreite langsam auf Scherben
Der Atem ist zu trocken
Es reißt diesen Schmerz in mir auf
Doch wenn es einmal pocht
Löscht es die Erinnerung und beginnt mit einer reinen Weste

Aber warum habe ich immer Angst?
Und warum immer vor anderen?
Wenn mein Verstand darin versinkt
Dann lerne ich nicht einmal aus meinen Fehlern
Es gibt nichts mehr, was das lindert
Das Gift breitet sich nur aus
Und meine Seele ist längst zur Stille geworden

Ich sehe das Bild noch
Und es erscheint nicht unscharf (weil es in mir lebt)
Ich stelle dich mir vor
In mir lebt deine andere Hälfte

Zähle noch ein, zwei Runden zu mir
Ich sehe schon, wie du langsam zerfällst
Ich spüre, dass du vor kurzem noch hier bei uns warst
In uns lebt diese Erinnerung noch

In uns lebt diese Erinnerung noch

Aus unreifen Niemanden sind wir geworden
Das Kind ist zu weit weg
Aber ich höre seine Stimme glasklar
Wenn ich verstünde, was es sagt
Ich wüsste, was es erwartet
Und ich würde jedes seiner Worte aufrichtig in mich aufnehmen

Und es ist leicht, solange niemand es sieht
Ein leeres Zimmer als Zuhause
Ich würde jede seiner Wände bemalen
Lasst uns aus Ruinen ein liebes Zuhause bauen

Ich sehe das Bild noch
Und es erscheint nicht unscharf (weil es in mir lebt)
Ich stelle dich mir vor
In mir lebt deine andere Hälfte

Zähle noch ein, zwei Runden zu mir
Ich sehe schon, wie du langsam zerfällst
Ich spüre, dass du vor kurzem noch hier bei uns warst
In uns lebt diese Erinnerung noch

In uns lebt diese Erinnerung noch