A Kicsi, A Nagy, az Artúr és az Indián - Locomotiv GT перевод на немецкий

A Kicsi, A Nagy, az Artúr és az Indián

Amíg te játszottál a téren
Én billentyűket gyúrtam egy zongorán
Táncoltam a kötélen és majdnem leestem
S a nézőtéren rajtad nevettem

Még 15 sem voltam
S megőrültem már a dobokért
Átestél egy kanyarón és egy diplomán
Illemórán és tánciskolán

És egyszer felgördült a függöny (függöny)
És szemben ült a tisztelt publikum
Eljátszottunk mindent, amit addig tanultunk
Kivéve, mit akkor se tudtunk

A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián
Minden hangot ismernek a zongorán
És ha néha-néha ezt nem is hallod meg
Mégsem vagyunk elcserélt fejek

Prágában a csilláron is lógtak
S autogramhoz egy rúzs volt a toll
Kétszázezer ember, vagy egy meghitt klub
Mindegy, hogyha szól a rock and roll

Varsóban elveszett a Somló (ó a Somló)
És zárva volt az információ
Locomotív-tortát küldött egy híres szakács
S Chicagóban szólt a rádió

Londonban szótárt reggeliztünk
De jobban esett volna egy fasírt
Indián egy medvetalpat rendelt áfonyával
Józsi tegezett egy bölcs fakírt

Roppantul gyűlölök repülni
Én kimondottan tudom élvezni
Szebbnél-rosszabb szállodákban töltöm életem
Telefonkönyv lett már a fejem

A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián
Minden hangot ismernek a zongorán
És ha néha-néha ezt nem is hallod meg
Mégsem vagyunk elcserélt fejek

Ültünk a járdán benzingőzben
Friscóról meg született egy dal
Egy-két elfelejtett szóban sosem volt hiány
És nem jött el az álomarcú lány

Én csak a kék asszonyt szerettem
És kotta nélkül játszom az életem
A tengelykezű félember még mindig látogat
De kértem már, hogy ringasd el magad

A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián
Minden hangot ismernek a zongorán
És ha néha-néha ezt nem is hallod meg
Mégsem vagyunk elveszett fejek

Anna doktor ujja morze
Írógépén nem volt zsé betű
Az erősítő megremeg, ha Artúr közeleg
A barázdáról leugrik a tű

Hordjuk a bal cipőt s a jobbat
Kezünk írja és játssza a dalt
Én mondom a dallamát és te a szövegét
Tolni kell a banda szekerét

A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián
Minden hangot ismernek a zongorán
És ha néha-néha ezt nem is hallod meg
Mégsem vagyunk elveszett fejek

A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián
Minden hangot ismernek a zongorán
És ha néha-néha ezt nem is hallod meg
Mégsem vagyunk elveszett fejek

Der Kleine, der Große, Arthur und der Indianer

Während du auf dem Platz gespielt hast,
habe ich Tasten auf einem Klavier malträtiert.
Ich tanzte auf dem Seil und wäre fast gefallen,
und im Zuschauerraum habe ich über dich gelacht.

Ich war noch keine 15,
und war schon verrückt nach den Trommeln.
Du hast eine Masernerkrankung und ein Diplom überstanden,
Benimmunterricht und Tanzschule.

Und einmal ging der Vorhang auf (Vorhang),
und uns gegenüber saß das geehrte Publikum.
Wir spielten alles, was wir bis dahin gelernt hatten,
außer dem, was wir auch damals nicht konnten.

Der Kleine, der Große, Arthur und der Indianer,
kennen jeden Ton auf dem Klavier.
Und wenn du das manchmal nicht hörst,
sind wir trotzdem keine vertauschten Köpfe.

In Prag hingen sie sogar am Kronleuchter,
und ein Lippenstift war der Stift für Autogramme.
Zweihunderttausend Menschen oder ein gemütlicher Club,
egal, solange der Rock and Roll spielt.

In Warschau hat sich Somló verirrt (oh, Somló),
und die Information war geschlossen.
Ein berühmter Koch schickte eine Lokomotive-Torte,
und in Chicago spielte das Radio.

In London haben wir zum Frühstück ein Wörterbuch gegessen,
aber eine Frikadelle hätte besser geschmeckt.
Indianer bestellte eine Bärentatze mit Preiselbeeren,
Józsi duzte einen weisen Fakir.

Ich hasse es zu fliegen,
ich kann es ausgesprochen genießen.
Ich verbringe mein Leben in mehr oder weniger schönen Hotels,
mein Kopf ist schon wie ein Telefonbuch.

Der Kleine, der Große, Arthur und der Indianer,
kennen jeden Ton auf dem Klavier.
Und wenn du das manchmal nicht hörst,
sind wir trotzdem keine vertauschten Köpfe.

Wir saßen auf dem Bürgersteig im Benzindunst,
über Frisco wurde ein Lied geschrieben.
An ein, zwei vergessenen Wörtern hat es nie gemangelt,
und das Mädchen mit dem Traumgesicht kam nicht.

Ich liebte nur die blaue Frau,
und spiele mein Leben ohne Noten.
Der Halbmensch mit der Achsenhand besucht mich immer noch,
aber ich bat ihn schon, sich selbst in den Schlaf zu wiegen.

Der Kleine, der Große, Arthur und der Indianer,
kennen jeden Ton auf dem Klavier.
Und wenn du das manchmal nicht hörst,
sind wir trotzdem keine verlorenen Köpfe.

Doktor Annas Finger morsen,
auf ihrer Schreibmaschine gab es kein "Z".
Der Verstärker bebt, wenn Arthur sich nähert,
die Nadel springt von der Rille.

Wir tragen den linken Schuh und den rechten,
unsere Hand schreibt und spielt das Lied.
Ich sage die Melodie und du den Text,
wir müssen den Karren der Band ziehen.

Der Kleine, der Große, Arthur und der Indianer,
kennen jeden Ton auf dem Klavier.
Und wenn du das manchmal nicht hörst,
sind wir trotzdem keine verlorenen Köpfe.

Der Kleine, der Große, Arthur und der Indianer,
kennen jeden Ton auf dem Klavier.
Und wenn du das manchmal nicht hörst,
sind wir trotzdem keine verlorenen Köpfe.