Текст и перевод песни Barbárfivérek, Norba, COF, Phat & Maszkura - Magánnyal Küzdő Másnap

Magánnyal Küzdő Másnap

Volt, hogy vizet ittam, volt, hogy bort,
Szívesen fújnék el harmincöt évnyi port,
Egy húron pendülök, egy másikon a többiek,
Még is egyek vagyunk, én meg a földiek,
Egy sima vászon, az én filmem nem luxus, de
Minden percében ér egy újabb impulzus,
Legnagyobb közdelem az állandó magány,
Az ember kínlódik, de közben mégis vagány,
Húsz éve szól a dal, de sovány a bolt
Proli formájában élem át a rock and rollt,
Vannak titkaim is, abból nem adhatok,
A többi a tiéd, ahogy most is hallgatod,
Ropog a jég, ahogy a tüzes víz átjárja,
Fújom a füstöt, rá a szürke párkányra,
Nagyot csulázok az élet koszos medrébe, így
Bele tudok nézni a tükörképem szemébe

Kívánj most valamit, aztán 10-zel oszd el
Ez itt MO kisgyerek, egy balkán rap poszter
Egy gitár vagyunk mind, csak épp mindenki más húron
Szoli barna testtel szörfölünk a rántott húson
Annyira zavaró, mintha elvinne a kanyaró
Hogy a fagyott szívemen nem segíthet már a jégkaparó
Mégis szeretem, hisz az annyira pazar
Mikor külföldön káromkodom, ők nem tudják, hogy magyar
Itt mindenki vidéki, max a falu tágasabb
Én is csak azért lakom Győrben, mert itt délben árnyasabb
Ha épp nincs áram, napközben lógatom a lábam
Így érzem igazán, hogy csak egy vagyok a nyájban
Ez pont annyira keserű, mint amennyire pont édes
És pont olyan hosszúságú, mint amennyire széles
Ha pénzed van tesó, a legfényesebb mécses
Egy apró sötét folt, a legszebb mákos béles

Vízzel is enyhült pár nap,
Bár szédített, mert láttam,
Magánnyal küzdő másnap,
Pincékbe botló bánat,
Luxus darab lett szavunk,
Palástban muzsikája,
Bortól bűzlő vasárnap,
Tüzes torkom átjárja

Tiszta fejjel ébredek a reggelre
Egy jó naphoz némi lendület is elkelne
Vannak közös ügyek, de az picit más,
Hogy bennem még él némi affinitás
A zene füleimnek, az profi
Az elszántság visz oda, nem a jó pofi
Jó régen itt vagyok már, mint a Szofi
A rendszert áztatom savba, mint Hofi
A saját akaratomtól függ a létem,
De nem vált mottómmá: a ki, ha én nem
Bármivel mocskolsz? na azt kétlem
Kinek tiszta marad keze, az a vétlen
Ha tudnád, honnan jövök, tudnál róla,
Hogy valósághű rapet sugároz a zóna
Nincs az a falat, amivel nem bírok,
Mint a Homie Crew, amikor írok.

Vízzel is enyhült pár nap,
Bár szédített, mert láttam,
Magánnyal küzdő másnap,
Pincékbe botló bánat,
Luxus darab lett szavunk,
Palástban muzsikája,
Bortól bűzlő vasárnap,
Tüzes torkom átjárja

Különös kedvtelenség járja be a napokat
Mialatt próbálod összerakni a kis darabokat
Minden jel arra mutat, hogy minden álmod
Esténként csak kicsi darab, porrá válik ujjaid alatt
A tegnap jobb volt, ezt mondom már rég
De a tegnapból ez lett mára? te jó ég
Olyan félelmetes mély a bizonytalan valóság
Ettől olyan elérhetetlennek tűnő, nekünk nem marad más, csak a mindennapos hazugság
Itthon otthon vagyok, de a munkában
Nem más csak egy újabb idegen
Nyelvtől függetlenül nem mindig értem, hogy mi, miből, hogyan legyen
Ez az egész olyan nekem, mint Aliznak a kábulat
Ismeretlen, mégis sok régi szarra rámutat
Járom a táncot, ahogy az élet az alávalót húzza alám, közben mosolyog a szám

Nem olvasok kottát, pár hangszál a hangszerem,
Ha hang száll, lobban fel a hangszerelem
A zenémet az életemen játszom el neked,
Bár volt pár évem, mikor az életemmel játszottam az életem helyett!
Nem író vagyok, a vérem tinta, a kézben én a toll,
Ez nyitott könyv, tanulhatsz a hibákból, ha belelapozol,
Hazám te mindenem, mért vagyok neked semmi?
Pedig azt érzem, hogy nem akarok tőled távol lenni?
De... azért az kicsit lehúzó,
Hogy 100km-re innen, akármelyik melóért pottyan le 1000 euró,
És még kérdezel?
Hé miniszter, van bőr a képeden? Hogy 47.000?
Pedig szép itt, ha igazán megéled a napokat,
Csak kapcsold ki a rádiót, a tv-t, és hajítsd ki a lapokat,
Ez az igazi világ kisember,
És csak az nem látja meg, aki ide nézni sem mer!

Vízzel is enyhült pár nap,
Bár szédített, mert láttam,
Magánnyal küzdő másnap,
Pincékbe botló bánat,
Luxus darab lett szavunk,
Palástban muzsikája,
Bortól bűzlő vasárnap,
Tüzes torkom átjárja

Hangover Wrestling with Loneliness

There were times I drank water, there were times wine,
I'd gladly blow away thirty-five years of dust,
I resonate on one string, others on another,
Still, we are one, I and the earthlings,
A smooth canvas, my film isn't luxurious, but
Every minute a new impulse arrives,
The greatest communion is constant loneliness,
Man suffers, but still remains cool,
The song has been playing for twenty years, but the store is meager,
I experience rock and roll in the form of a prole,
I have secrets too, I can't give those away,
The rest is yours, as you listen now,
The ice crackles as the fiery water passes through it,
I blow the smoke onto the gray windowsill,
I take a big plunge into life's dirty riverbed, so
I can look into the eyes of my reflection.

Make a wish, then divide it by 10
This is Hungary, kiddo, a Balkan rap poster
We are all one guitar, just each on a different string
With tanned bodies, we surf on the schnitzel
It's as annoying as if measles were to take me away
That my frozen heart can no longer be helped by an ice scraper
Yet I love it, it's so lavish
When I swear abroad, they don't know I'm Hungarian
Everyone here is from the countryside, at most the village is bigger
I only live in Győr because it's shadier at noon
If there's no electricity, I hang my legs during the day
That's how I really feel like I'm just one of the flock
This is as bitter as it is sweet
And just as long as it is wide
If you have money, bro, you're the brightest match
A tiny dark spot, the most beautiful poppy seed strudel

A few days were also relieved by water,
Though it made me dizzy, for I saw,
Hangover wrestling with loneliness,
Sorrow stumbling into cellars,
Our words have become a luxury piece,
Its music cloaked,
Wine-smelling Sunday,
My fiery throat traverses it

I wake up in the morning with a clear head
For a good day, a little momentum would come in handy
There are common causes, but it's a bit different
That there's still some affinity in me
The music to my ears, it's professional
It's the ambition that takes you there, not a good ass
I've been here for a long time, like Sophie
I soak the system in acid, like Hofi
My being depends on my own will
But it didn't become my motto: who if not me
Whatever you soil me with? I doubt it
He who keeps his hands clean is innocent
If you knew where I came from, you'd know
That the zone broadcasts realistic rap
There's no wall I can't handle
Like Homie Crew, when I write.

A few days were also relieved by water,
Though it made me dizzy, for I saw,
Hangover wrestling with loneliness,
Sorrow stumbling into cellars,
Our words have become a luxury piece,
Its music cloaked,
Wine-smelling Sunday,
My fiery throat traverses it

A strange melancholy pervades the days
While you try to put the little pieces together
All signs point to all your dreams
In the evenings, just a small piece, crumbling to dust under your fingers
Yesterday was better, I've been saying this for a long time
But this is what yesterday has become? oh my god
The uncertain reality is so terrifyingly deep
It makes it seem so unattainable, we are left with nothing but everyday lies
I'm at home at home, but at work
I'm just another stranger
Regardless of language, I don't always understand what, from what, how it should be
This whole thing is like Alice's trance to me
Unknown, yet it points out a lot of old shit
I dance the dance as life pulls the scum under me, while my mouth smiles.

I don't read scores, a few vocal cords are my instrument,
If a sound is emitted, the love of music ignites
I play my music for you through my life,
Although there were a few years when I played with my life instead of living it!
I'm not a writer, my blood is ink, I'm the pen in the hand,
This is an open book, you can learn from the mistakes if you leaf through it,
My country, you are my everything, why am I nothing to you?
Even though I feel like I don't want to be far away from you?
But... it's a bit of a downer
That within 100km, 1000 euros drops for any job,
And you're still asking?
Hey minister, do you have the face for it? How's 47,000?
It's beautiful here, though, if you really live the days,
Just turn off the radio, the TV, and throw out the papers,
This is the real world, little man,
And only those who dare not look here don't see it!

A few days were also relieved by water,
Though it made me dizzy, for I saw,
Hangover wrestling with loneliness,
Sorrow stumbling into cellars,
Our words have become a luxury piece,
Its music cloaked,
Wine-smelling Sunday,
My fiery throat traverses it