Текст и перевод песни Barbárfivérek, Norba, COF, Phat & Maszkura - Magánnyal Küzdő Másnap

Magánnyal Küzdő Másnap

Volt, hogy vizet ittam, volt, hogy bort,
Szívesen fújnék el harmincöt évnyi port,
Egy húron pendülök, egy másikon a többiek,
Még is egyek vagyunk, én meg a földiek,
Egy sima vászon, az én filmem nem luxus, de
Minden percében ér egy újabb impulzus,
Legnagyobb közdelem az állandó magány,
Az ember kínlódik, de közben mégis vagány,
Húsz éve szól a dal, de sovány a bolt
Proli formájában élem át a rock and rollt,
Vannak titkaim is, abból nem adhatok,
A többi a tiéd, ahogy most is hallgatod,
Ropog a jég, ahogy a tüzes víz átjárja,
Fújom a füstöt, rá a szürke párkányra,
Nagyot csulázok az élet koszos medrébe, így
Bele tudok nézni a tükörképem szemébe

Kívánj most valamit, aztán 10-zel oszd el
Ez itt MO kisgyerek, egy balkán rap poszter
Egy gitár vagyunk mind, csak épp mindenki más húron
Szoli barna testtel szörfölünk a rántott húson
Annyira zavaró, mintha elvinne a kanyaró
Hogy a fagyott szívemen nem segíthet már a jégkaparó
Mégis szeretem, hisz az annyira pazar
Mikor külföldön káromkodom, ők nem tudják, hogy magyar
Itt mindenki vidéki, max a falu tágasabb
Én is csak azért lakom Győrben, mert itt délben árnyasabb
Ha épp nincs áram, napközben lógatom a lábam
Így érzem igazán, hogy csak egy vagyok a nyájban
Ez pont annyira keserű, mint amennyire pont édes
És pont olyan hosszúságú, mint amennyire széles
Ha pénzed van tesó, a legfényesebb mécses
Egy apró sötét folt, a legszebb mákos béles

Vízzel is enyhült pár nap,
Bár szédített, mert láttam,
Magánnyal küzdő másnap,
Pincékbe botló bánat,
Luxus darab lett szavunk,
Palástban muzsikája,
Bortól bűzlő vasárnap,
Tüzes torkom átjárja

Tiszta fejjel ébredek a reggelre
Egy jó naphoz némi lendület is elkelne
Vannak közös ügyek, de az picit más,
Hogy bennem még él némi affinitás
A zene füleimnek, az profi
Az elszántság visz oda, nem a jó pofi
Jó régen itt vagyok már, mint a Szofi
A rendszert áztatom savba, mint Hofi
A saját akaratomtól függ a létem,
De nem vált mottómmá: a ki, ha én nem
Bármivel mocskolsz? na azt kétlem
Kinek tiszta marad keze, az a vétlen
Ha tudnád, honnan jövök, tudnál róla,
Hogy valósághű rapet sugároz a zóna
Nincs az a falat, amivel nem bírok,
Mint a Homie Crew, amikor írok.

Vízzel is enyhült pár nap,
Bár szédített, mert láttam,
Magánnyal küzdő másnap,
Pincékbe botló bánat,
Luxus darab lett szavunk,
Palástban muzsikája,
Bortól bűzlő vasárnap,
Tüzes torkom átjárja

Különös kedvtelenség járja be a napokat
Mialatt próbálod összerakni a kis darabokat
Minden jel arra mutat, hogy minden álmod
Esténként csak kicsi darab, porrá válik ujjaid alatt
A tegnap jobb volt, ezt mondom már rég
De a tegnapból ez lett mára? te jó ég
Olyan félelmetes mély a bizonytalan valóság
Ettől olyan elérhetetlennek tűnő, nekünk nem marad más, csak a mindennapos hazugság
Itthon otthon vagyok, de a munkában
Nem más csak egy újabb idegen
Nyelvtől függetlenül nem mindig értem, hogy mi, miből, hogyan legyen
Ez az egész olyan nekem, mint Aliznak a kábulat
Ismeretlen, mégis sok régi szarra rámutat
Járom a táncot, ahogy az élet az alávalót húzza alám, közben mosolyog a szám

Nem olvasok kottát, pár hangszál a hangszerem,
Ha hang száll, lobban fel a hangszerelem
A zenémet az életemen játszom el neked,
Bár volt pár évem, mikor az életemmel játszottam az életem helyett!
Nem író vagyok, a vérem tinta, a kézben én a toll,
Ez nyitott könyv, tanulhatsz a hibákból, ha belelapozol,
Hazám te mindenem, mért vagyok neked semmi?
Pedig azt érzem, hogy nem akarok tőled távol lenni?
De... azért az kicsit lehúzó,
Hogy 100km-re innen, akármelyik melóért pottyan le 1000 euró,
És még kérdezel?
Hé miniszter, van bőr a képeden? Hogy 47.000?
Pedig szép itt, ha igazán megéled a napokat,
Csak kapcsold ki a rádiót, a tv-t, és hajítsd ki a lapokat,
Ez az igazi világ kisember,
És csak az nem látja meg, aki ide nézni sem mer!

Vízzel is enyhült pár nap,
Bár szédített, mert láttam,
Magánnyal küzdő másnap,
Pincékbe botló bánat,
Luxus darab lett szavunk,
Palástban muzsikája,
Bortól bűzlő vasárnap,
Tüzes torkom átjárja

Gueule de bois aux prises avec la solitude

Il y a eu des moments où je buvais de l'eau, d'autres du vin,
J'aimerais souffler trente-cinq ans de poussière,
Je vibre sur une corde, les autres sur une autre,
Pourtant nous ne faisons qu'un, moi et les terriens,
Une toile lisse, mon film n'est pas luxueux, mais
Chaque minute apporte une nouvelle impulsion,
La plus grande communion est la solitude constante,
L'homme souffre, mais en même temps il est toujours cool,
La chanson tourne depuis vingt ans, mais les affaires sont maigres,
Je vis le rock and roll sous la forme d'un prolo,
J'ai aussi mes secrets, je ne peux pas les partager,
Le reste t'appartient, comme tu l'écoutes maintenant,
La glace crépite tandis que l'eau de feu la traverse,
Je souffle la fumée sur le rebord gris de la fenêtre,
Je plonge profondément dans le lit sale de la vie, ainsi
Je peux regarder mon reflet dans les yeux

Souhaite quelque chose maintenant, puis divise-le par 10
C'est la Hongrie, petit, une affiche de rap des Balkans
Nous sommes tous une guitare, mais chacun sur une corde différente
Avec un bronzage, on surfe sur la panure
C'est tellement dérangeant, comme si la rougeole m'emportait
Que même un grattoir à glace ne pourrait plus aider mon cœur gelé
Je l'aime quand même, parce que c'est tellement somptueux
Quand je jure à l'étranger, ils ne savent pas que je suis hongrois
Ici, tout le monde est de la campagne, le village est au plus grand
Je ne vis à Győr que parce qu'il y a plus d'ombre à midi
S'il n'y a pas d'électricité, je traîne les pieds pendant la journée
C'est comme ça que je sens vraiment que je ne suis qu'un parmi le troupeau
C'est aussi amer que doux
Et c'est aussi long que large
Si tu as de l'argent, mon frère, la bougie la plus brillante
Une petite tache sombre, la plus belle tarte aux graines de pavot

L'eau a aussi apaisé quelques jours,
Bien que cela m'ait donné le vertige, car j'ai vu,
Un lendemain aux prises avec la solitude,
Le chagrin trébuchant dans les caves,
Notre parole est devenue un morceau de luxe,
Sa musique en robe de chambre,
Dimanche qui sent le vin,
Ma gorge brûlante la traverse

Je me réveille frais et dispos le matin
Un peu d'élan serait le bienvenu pour une bonne journée
Il y a des causes communes, mais c'est un peu différent,
Qu'il y ait encore une certaine affinité en moi
La musique à mes oreilles, c'est professionnel
C'est la détermination qui m'y emmène, pas le beau gosse
Je suis là depuis longtemps, comme Sophie
Je trempe le système dans l'acide, comme Hofi
Mon existence dépend de ma propre volonté,
Mais ce n'est pas devenu ma devise : qui, sinon moi
Tu me salis avec n'importe quoi ? J'en doute
Celui qui garde les mains propres est innocent
Si tu savais d'où je viens, tu saurais à ce sujet,
Que la zone diffuse du rap authentique
Il n'y a pas de mur que je ne puisse franchir,
Comme le Homie Crew, quand j'écris.

L'eau a aussi apaisé quelques jours,
Bien que cela m'ait donné le vertige, car j'ai vu,
Un lendemain aux prises avec la solitude,
Le chagrin trébuchant dans les caves,
Notre parole est devenue un morceau de luxe,
Sa musique en robe de chambre,
Dimanche qui sent le vin,
Ma gorge brûlante la traverse

Un étrange ennui envahit mes journées
Alors que tu essaies d'assembler les petits morceaux
Tout indique que tous tes rêves
Ne sont que de petits morceaux le soir, qui se transforment en poussière sous tes doigts
Hier, c'était mieux, je le dis depuis longtemps
Mais est-ce que c'est déjà devenu ça depuis hier ? Oh mon Dieu
La réalité incertaine est terriblement profonde
C'est pourquoi elle nous semble si inaccessible, il ne nous reste que le mensonge quotidien
Je suis chez moi à la maison, mais au travail
Je ne suis qu'un autre étranger
Quelle que soit la langue, je ne comprends pas toujours comment les choses doivent être
Tout cela me fait l'effet d'une transe pour Alice
Inconnu, et pourtant il révèle tant de vieilles choses
Je danse la danse, alors que la vie me fait tomber bas, et pourtant je souris

Je ne lis pas de partitions, mes cordes vocales sont mon instrument,
Si un son sort, l'amour de la musique s'enflamme
Je joue la musique de ma vie pour toi,
Bien qu'il y ait eu quelques années où j'ai joué avec ma vie au lieu de la vivre !
Je ne suis pas écrivain, mon sang est de l'encre, ma main est la plume,
C'est un livre ouvert, tu peux apprendre de mes erreurs si tu le feuillettes,
Mon pays, tu es tout pour moi, pourquoi suis-je rien pour toi ?
Pourtant j'ai l'impression que je ne veux pas être loin de toi ?
Mais... c'est un peu déprimant,
Qu'à 100 km d'ici, 1 000 euros tombent pour n'importe quel travail,
Et tu poses encore la question ?
Hé, monsieur le ministre, tu n'as pas honte ? 47 000 ?
Pourtant, c'est beau ici, si tu profites vraiment de tes journées,
Éteins juste la radio, la télé et jette les journaux,
C'est le vrai monde, petit,
Et seul celui qui n'ose pas regarder ne le voit pas !

L'eau a aussi apaisé quelques jours,
Bien que cela m'ait donné le vertige, car j'ai vu,
Un lendemain aux prises avec la solitude,
Le chagrin trébuchant dans les caves,
Notre parole est devenue un morceau de luxe,
Sa musique en robe de chambre,
Dimanche qui sent le vin,
Ma gorge brûlante la traverse