Текст и перевод песни Barbárfivérek feat. Norba, Cof, Phat & Maszkura - Magánnyal Küzdő Másnap

Magánnyal Küzdő Másnap

Volt, hogy vizet ittam, volt, hogy bort,
Szívesen fújnék el harmincöt évnyi port,
Egy húron pendülök, egy másikon a többiek,
Még is egyek vagyunk, én meg a földiek,
Egy sima vászon, az én filmem nem luxus, de
Minden percében ér egy újabb impulzus,
Legnagyobb közdelem az állandó magány,
Az ember kínlódik, de közben mégis vagány,
Húsz éve szól a dal, de sovány a bolt
Proli formájában élem át a rock and rollt,
Vannak titkaim is, abból nem adhatok,
A többi a tiéd, ahogy most is hallgatod,
Ropog a jég, ahogy a tüzes víz átjárja,
Fújom a füstöt, rá a szürke párkányra,
Nagyot csulázok az élet koszos medrébe, így
Bele tudok nézni a tükörképem szemébe

Kívánj most valamit, aztán 10-zel oszd el
Ez itt MO kisgyerek, egy balkán rap poszter
Egy gitár vagyunk mind, csak épp mindenki más húron
Szoli barna testtel szörfölünk a rántott húson
Annyira zavaró, mintha elvinne a kanyaró
Hogy a fagyott szívemen nem segíthet már a jégkaparó
Mégis szeretem, hisz az annyira pazar
Mikor külföldön káromkodom, ők nem tudják, hogy magyar
Itt mindenki vidéki, max a falu tágasabb
Én is csak azért lakom Győrben, mert itt délben árnyasabb
Ha épp nincs áram, napközben lógatom a lábam
Így érzem igazán, hogy csak egy vagyok a nyájban
Ez pont annyira keserű, mint amennyire pont édes
És pont olyan hosszúságú, mint amennyire széles
Ha pénzed van tesó, a legfényesebb mécses
Egy apró sötét folt, a legszebb mákos béles

Vízzel is enyhült pár nap,
Bár szédített, mert láttam,
Magánnyal küzdő másnap,
Pincékbe botló bánat,
Luxus darab lett szavunk,
Palástban muzsikája,
Bortól bűzlő vasárnap,
Tüzes torkom átjárja

Tiszta fejjel ébredek a reggelre
Egy jó naphoz némi lendület is elkelne
Vannak közös ügyek, de az picit más,
Hogy bennem még él némi affinitás
A zene füleimnek, az profi
Az elszántság visz oda, nem a jó pofi
Jó régen itt vagyok már, mint a Szofi
A rendszert áztatom savba, mint Hofi
A saját akaratomtól függ a létem,
De nem vált mottómmá: a ki, ha én nem
Bármivel mocskolsz? na azt kétlem
Kinek tiszta marad keze, az a vétlen
Ha tudnád, honnan jövök, tudnál róla,
Hogy valósághű rapet sugároz a zóna
Nincs az a falat, amivel nem bírok,
Mint a Homie Crew, amikor írok.

Vízzel is enyhült pár nap,
Bár szédített, mert láttam,
Magánnyal küzdő másnap,
Pincékbe botló bánat,
Luxus darab lett szavunk,
Palástban muzsikája,
Bortól bűzlő vasárnap,
Tüzes torkom átjárja

Különös kedvtelenség járja be a napokat
Mialatt próbálod összerakni a kis darabokat
Minden jel arra mutat, hogy minden álmod
Esténként csak kicsi darab, porrá válik ujjaid alatt
A tegnap jobb volt, ezt mondom már rég
De a tegnapból ez lett mára? te jó ég!
Olyan félelmetes mély a bizonytalan valóság
Ettől olyan elérhetetlennek tűnő, nekünk nem marad más, csak a mindennapos hazugság
Itthon otthon vagyok, de a munkában
Nem más csak egy újabb idegen
Nyelvtől függetlenül nem mindig értem, hogy mi, miből, hogyan legyen
Ez az egész olyan nekem, mint Aliznak a kábulat
Ismeretlen, mégis sok régi szarra rámutat
Járom a táncot, ahogy az élet az alávalót húzza alám, közben mosolyog a szám

Nem olvasok kottát, pár hangszál a hangszerem,
Ha hang száll, lobban fel a hangszerelem
A zenémet az életemen játszom el neked,
Bár volt pár évem, mikor az életemmel játszottam az életem helyett!
Nem író vagyok, a vérem tinta, a kézben én a toll,
Ez nyitott könyv, tanulhatsz a hibákból, ha belelapozol,
Hazám te mindenem, mért vagyok neked semmi?
Pedig azt érzem, hogy nem akarok tőled távol lenni?
De... azért az kicsit lehúzó,
Hogy 100km-re innen, akármelyik melóért pottyan le 1000 euró,
És még kérdezel?
Hé miniszter, van bőr a képeden? Hogy 47.000?
Pedig szép itt, ha igazán megéled a napokat,
Csak kapcsold ki a rádiót, a tv-t, és hajítsd ki a lapokat,
Ez az igazi világ kisember,
És csak az nem látja meg, aki ide nézni sem mer!

Vízzel is enyhült pár nap,
Bár szédített, mert láttam,
Magánnyal küzdő másnap,
Pincékbe botló bánat,
Luxus darab lett szavunk,
Palástban muzsikája,
Bortól bűzlő vasárnap,
Tüzes torkom átjárja

Gueule de bois solitaire

Parfois je buvais de l'eau, parfois du vin,
J'aimerais souffler trente-cinq ans de poussière,
Je vibre sur une corde, les autres sur une autre,
Nous sommes pourtant un, moi et les terriens,
Une toile lisse, mon film n'est pas luxueux, mais
À chaque minute arrive une nouvelle impulsion,
La plus grande communion est la solitude permanente,
L'homme souffre, mais en même temps il est toujours stylé,
La chanson tourne depuis vingt ans, mais la boutique est maigre
Je vis le rock and roll sous la forme d'un prolétaire,
J'ai aussi des secrets, je ne peux pas t'en donner,
Le reste est à toi, comme tu l'écoutes maintenant,
La glace crépite tandis que l'eau de feu la traverse,
Je souffle la fumée sur le rebord gris,
Je plonge dans le lit sale de la vie, comme ça
Je peux regarder mon reflet dans les yeux

Fais un vœu maintenant, puis divise-le par 10
C'est la Hongrie, petit, une affiche de rap des Balkans
On est tous une guitare, mais chacun sur une corde différente
Avec un corps bronzé par le soleil, on surfe sur l'escalope panée
C'est tellement dérangeant, comme si la rougeole m'emportait
Que même un grattoir à glace ne pourrait plus aider mon cœur gelé
Je l'aime quand même, parce que c'est tellement chic
Quand je jure à l'étranger, ils ne savent pas que je suis hongrois
Ici, tout le monde est de la campagne, au mieux le village est plus grand
Je vis à Győr juste parce qu'il y a plus d'ombre à midi
Si jamais il n'y a pas d'électricité, je traîne les pieds pendant la journée
C'est comme ça que je sens vraiment que je ne suis qu'un mouton parmi les autres
C'est aussi amer que sucré
Et il est aussi long qu'il est large
Si t'as du fric, frérot, la bougie la plus brillante
Une petite tache sombre, la plus belle des tartes au pavot

L'eau a adouci quelques jours,
Bien que ça m'ait donné le vertige, car j'ai vu,
Un lendemain aux prises avec la solitude,
Un chagrin qui trébuche dans les caves,
Notre parole est devenue un morceau de luxe,
La musique en robe,
Un dimanche qui pue le vin,
Traverse ma gorge de feu

Je me réveille frais et dispos le matin
Un peu d'élan serait le bienvenu pour une bonne journée
Il y a des causes communes, mais c'est un peu différent,
Que j'ai encore une certaine affinité en moi
La musique à mes oreilles, c'est pro
C'est l'excentricité qui m'y emmène, pas le beau cul
Je suis là depuis longtemps, comme Sophie
Je trempe le système dans de l'acide, comme Hofi
Mon existence dépend de ma propre volonté,
Mais ce n'est pas devenu ma devise : qui, si ce n'est moi
Tu me salis avec n'importe quoi ? Je ne sais pas
Celui qui a les mains propres est innocent
Si tu savais d'où je viens, tu saurais
Que la zone diffuse du rap authentique
Il n'y a pas de mur que je ne puisse franchir,
Comme le Homie Crew, quand j'écris.

L'eau a adouci quelques jours,
Bien que ça m'ait donné le vertige, car j'ai vu,
Un lendemain aux prises avec la solitude,
Un chagrin qui trébuche dans les caves,
Notre parole est devenue un morceau de luxe,
La musique en robe,
Un dimanche qui pue le vin,
Traverse ma gorge de feu

Un étrange malaise traverse les jours
Alors que tu essaies d'assembler les petits morceaux
Tous les signes indiquent que tous tes rêves
Ne sont que de petits morceaux qui se transforment en poussière sous tes doigts chaque soir
Hier, c'était mieux, je le dis depuis longtemps
Mais c'est devenu ça hier ? Oh mon Dieu !
L'incertitude de la réalité est tellement effrayante
Cela nous semble tellement inaccessible, il ne nous reste que le mensonge quotidien
Je suis chez moi à la maison, mais au travail
Je ne suis qu'un autre étranger
Quelle que soit la langue, je ne comprends pas toujours comment, quoi, d'où
Tout ça, c'est comme le délire d'Alice pour moi
Inconnu, et pourtant il révèle tant de vieilles choses
Je danse comme la vie me traîne vers le bas, et je souris

Je ne lis pas de partition, quelques cordes vocales sont mon instrument,
Si un son sort, l'amour de la musique s'embrase
Je joue ma musique sur ma vie pour toi,
Bien que j'aie eu quelques années où j'ai joué avec ma vie au lieu de vivre !
Je ne suis pas un écrivain, mon sang est de l'encre, la main est ma plume,
C'est un livre ouvert, tu peux apprendre de mes erreurs si tu le feuilletes,
Mon pays, tu es tout pour moi, pourquoi suis-je rien pour toi ?
Pourtant, j'ai l'impression que je ne veux pas être loin de toi ?
Mais... c'est un peu nul,
Qu'à 100 km d'ici, 1 000 euros tombent pour n'importe quel travail,
Et tu demandes encore ?
Hé, monsieur le ministre, tu n'as pas honte ? Que 47 000 ?
Pourtant, c'est beau ici, si tu profites vraiment de tes journées,
Éteins juste la radio, la télé et jette les journaux,
C'est le vrai monde, petit homme,
Et seul celui qui n'ose pas regarder ici ne le voit pas !

L'eau a adouci quelques jours,
Bien que ça m'ait donné le vertige, car j'ai vu,
Un lendemain aux prises avec la solitude,
Un chagrin qui trébuche dans les caves,
Notre parole est devenue un morceau de luxe,
La musique en robe,
Un dimanche qui pue le vin,
Traverse ma gorge de feu