Текст и перевод песни Barbárfivérek - Névtelen

Névtelen

Minden nap egyforma, morgok, mint a buldózer
Zavar a nyomor, meg egypár rohadt, fasz pózer
Az élet rugdosott, ezért vagyok vad fószer
A hozzám hasonlónak minden szava ajzószer
Ha belül béke lesz, elérem az egyensúlyt, mert
Tudom, az élet egy veszett kutyát mélyen súlyt
Folyjon a tüzes víz, lobbanjon be a pult
Ameddig bírja, addig feszítem meg a húrt

Közületek jöttem és én is csak egy vagyok
De emlékezni fognak rám a névtelen balfaszok
Bloose a crew, vágod a rosszarcú angyalok
Mi lovon járjuk be a prérit, te meg csak menj gyalog
Elég volt a faszokból, kik elszívják a levegőm
Kimatekozzák helyettem, hogy mennyit ér az időm
Lelépek innét, szétszaggatom a lepedőm
Nem várok veletek, míg ez lesz majd a temetőm

Unom a körforgást, unom, hogy megmondják
De főleg azokat unom, akik ezt megszokták
Mindig más volt csak az, aki megformált
Kicsúszott a kezedből, amit megfogtál
Hol a nap, ami régen még rád sütött
A tiszta lap mivel indultál már gyűrött
Annyira sötét az út és végtelen
Amin bolyong a rengeteg névtelen

Halak vesznek körbe, a legtöbb csak tátog és néz
Én a fényben járok mától, szarok rátok és kész
Nem leszek robot, mások által irányított kéz
Mert a szívem, ami visz, egy apró kis rész
Kijártam iskolákat, miről ti csak álmodtatok
Mikor a rafkót osztották, pont hiányoztatok
Nem teljes vagy velem, én a hiányod vagyok
A tanár én, magam mögött sok diákot hagyok

Porzik az út, a szekér megy, a két barbár döcög
Száraz a bul, jön a csul, lazán aláköpök
Minden elesett kis embernek fallá növök
A szarok meneküljenek, mindenkit szarrá lövök
Unom a szót, minek él az, aki semmit se vár
Minek agy, hogyha végül eltelíti a sár
Ne hallgass rám! Úgy, mint te is, én is senki vagyok
A különbség csak egy köztünk, ki mer tenni nagyot

Unom a körforgást, unom, hogy megmondják
De főleg azokat unom, akik ezt megszokták
Mindig más volt csak az, aki megformált
Kicsúszott a kezedből, amit megfogtál
Hol a nap, ami régen még rád sütött
A tiszta lap mivel indultál már gyűrött
Annyira sötét az út és végtelen
Amin bolyong a rengeteg névtelen

Anonymous

Every day is the same, I growl like a bulldozer
The misery bothers me, and a few damn, dickhead posers
Life kicked me, that's why I'm a wild beast
To those like me, every word is an instigator
When there is peace within, I will reach the balance, because
I know, life deeply hurts a rabid dog
Let the fiery water flow, let the counter burn
As long as it can, I'll keep pushing the string

I came from among you and I am only one
But the anonymous idiots will remember me
Bloose the crew, you know the evil-faced angels
We ride the prairie on horseback, you just walk
Enough of the dicks who suck my air
They decide for me how much my time is worth
I'm getting out of here, tearing my sheets apart
I'm not waiting with you until this becomes my cemetery

I'm tired of the cycle, tired of being told
But most of all, I'm tired of those who are used to it
It was always someone else who shaped me
You dropped the hand you held
Where is the sun that used to shine on you
The clean slate you started with is wrinkled
The path is so dark and endless
On which the many anonymous wander

I'm surrounded by fishes, most just gape and stare
From now on, I'll walk in the light, I don't care about you
I won't be a robot, a hand controlled by others
Because my heart guides me, a tiny part
I attended schools you only dreamt of
When they were handing out cleverness, you were absent
You are not complete with me, I am your flaw
I'm the teacher, leaving behind many students

The road is dusty, the wagon goes, the two barbarians are chugging
The party's dry, the hangover comes, I spit under it
I become a wall for every fallen little man
Run, you pieces of shit, I'll shoot you all to shit
I'm sick of words, why does someone live who expects nothing
Why have a brain if mud eventually fills it
Don't listen to me! Just like you, I'm a nobody
The only difference is one between us, who dares to make it big

I'm tired of the cycle, tired of being told
But most of all, I'm tired of those who are used to it
It was always someone else who shaped me
You dropped the hand you held
Where is the sun that used to shine on you
The clean slate you started with is wrinkled
The path is so dark and endless
On which the many anonymous wander