Текст и перевод песни Beerseewalk - Megfakult Fénykép

Megfakult Fénykép

Nincs már semmi ami ide kötne...
Nincs már semmi ami ide kötne...
Lelépek örökre...
A kopott fotókról a múltunk visszainteget
Mert eveztünk, de elvesztünk és megmaradtunk pixelek
A vonat indul, kérdés, a peronon ki marad
Szemedben esőerdő, a szemebe' sivatag
A város kirakat, a bábuk néznek, belül semmi sincs
A világ tükörben pózol és velünk szelfizik
Megfakult képeken élek én, a keret a börtön
Az elmúlt szerelem fekete levele, szemete hever a földön
Nem az vagyok kit akarsz és nem az aki kér
Csak a sötét árnyék vagyok, aki hazakísér
Csak a hajnali szél ami egy szennylapba belekap
Viszi a hírt, hogy csak sírsz hogyha vele vagy
A bal láb még a porba és a jobb már lép a hóba
Az évek össze folytak és ha kérdezed, hogy hol van
Minden tettben benne minden elfelejtett szóban
Nézd múltunkat, hogy összetépve úszik el tóban...
Nincs már semmi ami ide kötne
Lassan úgy érzem elveszek a ködbe
Nincs már semmi ami ide kötne
Lelépek örökre, örökre...
Elkapnám a vállad... Kiáltok utánad
De néma bánat betapasztja számat
Szemebe vaku villan - egy pillanat szétég
Egy emlék elillan - megfakul egy fénykép
És ordítanék, de minek? Te úgyse hallasz...
Egy kötélbe kapaszkodok, amit Te tartasz
Mint egy fekete rózsát, amit a tél betemet
Tudom azt, hogy elfeled a világ, ha elengeded
Mondják az út a fontos és téved ki azt hiszi a cél
De cél nélkül nincsen út, az embert viszi a szél
Mint a füstöt - csak fújom és belepi a köd
Ahogy a múltam eltűnik, már semmi sem ide köt
Mint egy vagon, minden állomáson átrobogunk
És mikor késő, észrevesszük, hogy távolodunk
A szívem konok és csak visz amíg dobog
Talpam alatt a múlt, mint halott falevél ropog...
Mint egy megfakult fénykép a polcon
Elfeledve heverek rég...
Azt kérdezem magamtól folyton
Hogy miért téptek szét

Faded Photograph

There's nothing left to keep me here...
There's nothing left to keep me here...
I'm leaving forever...
From faded photographs, our past waves back
We rowed, but we lost and we remained pixels
The train departs, the question is, who'll stay on the platform
A rainforest in your eyes, a desert in their gaze
The city is a window display, the mannequins stare, there's nothing inside
The world poses in the mirror and takes selfies with us
I live in faded images, the frame is my prison
Black leaves of past love, their garbage litters the ground
I'm not who you want, not who asks
I'm just the dark shadow who haunts you home
Just the dawn wind that catches a tabloid
Spreading the news that it only makes you cry when you're with them
My left foot is still in the dust and my right foot already steps into the snow
The years have merged and if you ask where it is
It's in every action, in every forgotten word
Look at our past, how it floats away torn in a pond...
There's nothing left to keep me here
Slowly I feel myself fading into the fog
There's nothing left to keep me here
I'm leaving forever, forever...
I would grab your shoulder... I call out to you
But silent sorrow seals my mouth
A flash of light in your eyes - a moment burns out
A memory fades - a photo fades
And I would scream, but why? You can't hear anyway...
I cling to a rope that you hold
Like a black rose buried by winter
I know that the world will forget, if you let go
They say the journey is important and he who believes the destination is mistaken
But without a destination, there is no path, man is carried by the wind
Like smoke - I just blow and the fog covers it
As my past disappears, there is nothing to bind me here
Like a train, we rush through every station
And when it's too late, we realize that we're drifting apart
My heart is stubborn and it just keeps going as long as it beats
Beneath my feet the past rustles like dead leaves...
Like a faded photograph on the shelf
I lie forgotten for a long time...
I keep asking myself
Why did you tear me apart