Текст и перевод песни Bloose Broavaz feat. Tkyd - Város (feat. Tibbah & Tkyd)

Város (feat. Tibbah & Tkyd)

Lassan a napfény átvált, elindul a downtempo
Elkezd felettünk sötétedni a nagy freskó
Halk roppanások, mint hóban a szánkó
Forrót baszik a prolikkal az álommanó
Párkányok lábánál széles pásztorroló
Érezni az éj szagát, mi álomban oldódó
Van, aki párnára, van, aki parkban a padjára
Van, aki ébred és elhúz a műszakjába
Minden kép kába, épp elfér e perifériában
Ma éjjel sem fog teljesülni senki álma
Éjszakai bárok, neon reklám mottója
Van, aki dőzsöl, van, aki a kukát túrja
Megtelik gyorsan, a kopott kurvák korzója
Pár részeg tántorgó az apróját számolja
Van, aki csendben az életét kioltja
És van, aki nem teszi, mert már átgondolta
Tkyd
Vérvörös szemek, mikor kihunynak a sárga fények
A falig ér a csend, de én a falakon túl élek
A lélek tiszta, mint az óceán, de törékeny
Az éjszaka előbb-utóbb felrobban, mint a porcelán
A fényed szórd le rám, ma enyém ez a város
Szívem tiszta, amit sár mos, nem vagy sármos, de ez itt nem káros
Én meg a szenvedély, tiéd a nap, enyém az éj
Nem kell az engedély, csak élj, tőlem ne félj
Én meg a város haver, mint én és a holdvilág
Két finom mákvirág, míg Nicole Kidman másvilág
Míg fáradt melós este fejét hajtja párnára
Én eladom a lelkem, ördög írd a számlára
Az álmom engedem, hogy a lelkemben hazaússzon
Mi akkor indulunk, mikor te már a hazaúton
A város megszült, de nem enged, ez a börtönöm
Gyönyörű lányok, arcuk ragyog, szívük rohad már
Ha a tükörbe néznek látják, ahogy rohan már az élet
Az a kurva élet, álmodod vagy éled?
Minden utca olyan ismerős, de sosem látott téged
Mint a kimondatlan szavak, amik sosem érnek véget
36 ezer emberrel élek, mégis magány éget
Én és a város, mint egy ócska kurva teste
De néha zöld a gyógyszer, néha pedig kék, akár az este...
Tibbah
Utolsó expressz elsüvít, mint a flex
A resti előtt a földön hűvös lesz az est
Sötét sikátorban körbe jár egy parázs
Már érkezik a varázs, íze szúr, mint a darázs
Üres parkolóban gazdát cserél egy táska
A tartalmának értéke vagy 10 család álma
Szánalmas járőr grátiszba eszi a szexet
Cserébe nem basztatja majd a kéj részleget
Apró kis részletek, a város fenyeget
Mindenki a máséból akar majszolni egy szeletet
Könnyen fogalmazott kispolgári imák
A pohár aljára tapadt igazság morzsák
Valahol a szerelem tölti be a meleg szobát
Van, aki bámulja és elégíti perverz hajlamát
Van, aki kóstolja a bűn édes zamatát
Van, akit elvisznek, így bánja már a mannát

City (feat. Tibbah & Tkyd)

Sunlight slowly shifts, downtempo starts its sway
The grand fresco above us darkens with the day
Soft creaks, like a sled gliding on snow's embrace
The sandman fucks the proles with a fiery mace
Wide shepherd's purse at the foot of window sills
The scent of the night, dissolving dreams, it fills
Some find rest on pillows, some on park benches cold
Some awaken, dragged to their shifts, stories untold
Every image blurred, barely fitting in this periphery
Tonight, like all nights, no one's dreams will see delivery
Night bars, with their neon signs' flashing motto
Some indulge in luxury, while others rummage through the bottom
The worn-out hookers' promenade quickly fills with despair
A few drunks stumble, counting their pennies with care
Some silently extinguish their life's flickering flame
And some don't, having thought it through, escaping the blame
Tkyd
Bloodshot eyes, as the yellow lights fade and die
Silence reaches the wall, but beyond walls, I fly
My soul is pure like the ocean, yet fragile and thin
The night will eventually shatter, like porcelain skin
Scatter your light upon me, tonight this city is mine
My heart is pure, though muddied by grime, you're not charming, but that's fine
Me and passion intertwined, yours is the day, mine the night
No need for permission, just live, fear not my face
Me and the city, buddies, like me and the moon's soft glow
Two delicate poppies, while Nicole Kidman sleeps in the afterglow
While a tired worker lays his head on his pillow at night's end
I'll sell my soul, devil, put it on my tab, my friend
I let my dreams swim home within my soul's deep tide
We set off when you're already on your way back inside
The city birthed me, but won't let go, my prison it seems
Beautiful girls, faces aglow, hearts rotting at the seams
Looking in the mirror, they see life rushing by
That damn life, are you dreaming it, or living it, oh my?
Every street so familiar, yet it's never seen your face
Like unspoken words, that never find their place
I live with 36 thousand souls, yet loneliness burns within
Me and the city, like a cheap whore's worn-out skin
But sometimes the remedy is green, sometimes blue, like the evening's hue...
Tibbah
The last express train whizzes by, like a grinder's spark
The evening chills the ground before the diner, leaving its mark
An ember circles in the dark alleyway's embrace
The magic arrives, its taste stings, like a wasp's trace
A bag changes hands in an empty parking lot's scene
Its contents worth the dreams of ten families, I ween
A pathetic patrolman eats sex for free, a disgrace
In return, he won't bother the pleasure district's space
Tiny details, the city threatens with its might
Everyone wants to nibble a slice from another's light
Easily worded, petty bourgeois prayers take flight
Crumbs of truth clinging to the bottom of the glass, out of sight
Somewhere, love fills a warm room with its grace
Some stare, satisfying their perverse inclination's chase
Some taste the sweet flavor of sin, a forbidden embrace
Some are taken away, regretting the manna's trace