Szaltó - Bongor перевод на немецкий

Szaltó

Hajnali négy, most nálam ég az egyetlen lámpa
A papírra fordítom a fényt, és megnől a szavaknak árnya
Najó, először is keressük meg a flowt
Ó jó lesz ez a depó na lets go
Bemelegités képpen legyen egy hátraszalt
Vér pontos ritmusban vágtat a sz
Seggre estem, tessék engem megdicsérni hah
De itt senki nem vereget hátba hogy bravo
Kréta por a kézbe, adrenalin a vérbe
Fehér tenyér és indul a show csap

Az jut eszembe igy felfele menet
Hogy bátorságot szinlelni, nem is lehet
Akárhogy is bevagy szarva de merész leszel
Azáltal de hogy belemész
Habár előnyből indulok tényleg mert
Tudod az időt eltörtem véletlen
És az egyik kis elszórt szilánkjában
Egy évezredet rappeltem végetlen

Figyelj, tudod mi kell fújjad kivele, ezaz
Igen, nyugi figyelj hova sietsz
Igen ez most csak a tied

Úgy érzem magam mint egy légtornász, a magasban keressetek
Egyensúlyozok éppen egy gondolat jelen és, bármikor leeshetek
4 fal között egy utazás, nem kell a taps zene fény
Csak a zuhanás hogy ne tudjam ki vagyok mig két sorom össze nem ér

Hazudnék ha mondanám hogy nem vonz nagyon az az ötlet
Hogy megritkitsam az öntelt, páváktól lazatált csöppet
Én nem beszélem a te nyelved, de hidd el nem gyűlöllek
Csak azé' öllek pöcsfej meg hogy végre élvezhessem már a csöndet

Egyem a szivét, a Marslakó Dávi
Már megint olyan jó közhelyeket ásit
Egyik sárgább mint a másik
Elél egy nyárig csak közben az ember szive kivásik
A halál csöndbe járkál e feketén
Az egódnak peremén
Ahol le esnek a kincsek, titkok, vágyak
Ahol a zuhanás egyedül a cinkos társad

Kolonizáljuk má' a marsot, remélem ott számomra is van hely
Örök sötétséget hozott a földre ez a két csillogó rózsaszin faszfej
Ez a, valóság kora (para...) para para para lel
Csak egy mása az irástudatlanok árulása stex fux és aparát

Lehet hogy csak túl gondolom, ennyire
Nem kell mindent megfejteni (faszom)
Nem akarok nyerni se
Csak kurvára utálok veszteni (tudom)
Megcsúszhat a kezem, túl sok múlik nekem ezen
Se védőhálóm se keresetem
De az ugrás az egyetlen esélyem a repülésre
És csak ezér' élek ezt szeretem

Úgy érzem magam mint egy légtornász, a magasban keressetek
Egyensúlyozok éppen egy gondolat jelen és, bármikor leeshetek
4 fal között egy utazás, nem kell a taps zene fény
Csak a zuhanás hogy ne tudjam ki vagyok mig két sorom össze nem ér

Úgy érzem magam mint egy légtornász, a magasban keressetek
Egyensúlyozok éppen egy gondolat jelen és, bármikor leeshetek
4 fal között egy utazás, nem kell a taps zene fény
Csak a zuhanás hogy ne tudjam ki vagyok mig két sorom össze nem ér

Hajnali négy, egyetlen lámpa, és a szavak árnyéka megnől
Tizedik emelet
Baszki nem tudod mit hagysz ki a kilátás sokkal szebb innen fentről

Salto

Vier Uhr morgens, nur bei mir brennt die einzige Lampe
Ich richte das Licht aufs Papier, und die Schatten der Worte wachsen
Okay, zuerst suchen wir mal den Flow
Oh, das Depot wird gut, na, let's go
Zum Aufwärmen machen wir einen Rückwärtssalto
Im blutgenauen Rhythmus galoppiert das Wort
Ich bin auf den Hintern gefallen, bitte lobt mich dafür, hah
Aber hier klopft mir niemand auf die Schulter und sagt bravo
Kreidepulver in der Hand, Adrenalin im Blut
Weiße Handfläche und los geht die Show

Mir fällt ein, so auf dem Weg nach oben
Dass man Mut nicht vortäuschen kann, das geht nicht
Egal wie sehr du Schiss hast, du wirst mutig
Dadurch, dass du es angehst
Obwohl ich wirklich einen Vorteil habe, denn
Weißt du, ich habe die Zeit versehentlich zerbrochen
Und in einem der kleinen verstreuten Splitter
Habe ich ein Jahrtausend lang endlos gerappt

Pass auf, weißt du, was du brauchst, blas es raus, genau so
Ja, entspann dich, pass auf, wo eilst du hin
Ja, das gehört jetzt nur dir

Ich fühle mich wie ein Luftakrobat, sucht mich in der Höhe
Ich balanciere gerade auf einem Gedanken und könnte jederzeit fallen
Eine Reise zwischen 4 Wänden, ich brauche keinen Applaus, Musik, Licht
Nur den Fall, damit ich nicht weiß, wer ich bin, bis meine zwei Zeilen sich treffen

Ich würde lügen, wenn ich sagen würde, dass mich die Idee nicht reizt
Die selbstgefälligen, aufgeblasenen Pfauen ein wenig auszudünnen
Ich spreche deine Sprache nicht, aber glaub mir, ich hasse dich nicht
Ich töte dich nur, du Arschloch, damit ich endlich die Stille genießen kann

Ich fresse sein Herz, der Marsianer Dávi
Gähnt schon wieder so gute Gemeinplätze
Einer gelber als der andere
Er lebt nur einen Sommer lang, währenddessen das Herz des Menschen verkümmert
Der Tod wandelt in Stille, in Schwarz
Am Rande deines Egos
Wo die Schätze, Geheimnisse, Sehnsüchte fallen
Wo der Fall dein einziger Komplize ist

Lass uns endlich den Mars kolonisieren, hoffentlich ist dort auch Platz für mich
Diese zwei glitzernden, rosafarbenen Arschlöcher haben ewige Dunkelheit auf die Erde gebracht
Das ist die, Ära der Realität (para...) para para para
Nur eine Kopie des Verrats der Orientierungslosen, Sex, Fuchs und Apparat

Vielleicht denke ich nur zu viel darüber nach, so sehr
Man muss nicht alles entschlüsseln (mein Schwanz)
Ich will auch nicht gewinnen
Ich hasse es nur verdammt nochmal zu verlieren (ich weiß)
Meine Hand könnte ausrutschen, es hängt zu viel für mich davon ab
Ich habe weder ein Sicherheitsnetz noch ein Einkommen
Aber der Sprung ist meine einzige Chance zu fliegen
Und nur dafür lebe ich, das liebe ich

Ich fühle mich wie ein Luftakrobat, sucht mich in der Höhe
Ich balanciere gerade auf einem Gedanken und könnte jederzeit fallen
Eine Reise zwischen 4 Wänden, ich brauche keinen Applaus, Musik, Licht
Nur den Fall, damit ich nicht weiß, wer ich bin, bis meine zwei Zeilen sich treffen

Ich fühle mich wie ein Luftakrobat, sucht mich in der Höhe
Ich balanciere gerade auf einem Gedanken und könnte jederzeit fallen
Eine Reise zwischen 4 Wänden, ich brauche keinen Applaus, Musik, Licht
Nur den Fall, damit ich nicht weiß, wer ich bin, bis meine zwei Zeilen sich treffen

Vier Uhr morgens, eine einzige Lampe, und der Schatten der Worte wächst
Zehnter Stock
Verdammt, du weißt nicht, was du verpasst, die Aussicht ist viel schöner von hier oben, meine Süße