Текст и перевод песни Bródy János - Felföldiné Estéje (Live)

Felföldiné Estéje (Live)

A város szélén ott, ahol a vasút elköszön
Egy régi rozzant ház még mindig áll
A töltés oldalán inkább csak parlagfű terem
Virágok nem nyílnak ma már
Felföldiné nyugdíját a postás hozza el
De sajnos nem jön már több levél
New Yorkból, a fiától, ki messze vándorolt
De lelőtték szegényt, ki tudja mér'
A fényképeket nézi, New York városát
Aztán a síneket az ablakon át
És arra gondol, hogyan szabta el az életét
Ez az ígéretes szép új világ
És eljött hozzá egyszer két kedves fiatal
S a szebb jövőről mondtak új mesét
A kérdésekre válaszolt, úgy ahogyan kell
S egy íven aláírta a lánynevét
Csillag Hajnalkát a férje rég elhagyta már
A város széli házban egyedül él
Az évek elszálltak felette, mint egy régi dal
és új szerelmet többé nem remél
Egy este újra megnézi a newyorki képeket
és fáradtan a konyhaszékre ül
Mindent jól bezár, csak épp a gázt nem zárja el
S az idők tengerében elmerül

Felföldiné Night (Live)

On the edge of town where the railway bids farewell
An old, dilapidated house still stands
On the embankment, ragweed mostly grows
There are no flowers blooming today
Felföldiné's pension is brought round by the postman
But no more letters come
From New York, from her son, who wandered far
But he was shot, poor soul, who knows why?
She looks at the photos, New York City,
And then the railway lines through the window
And she thinks how life cut short
This promising, brave new world
And two friendly young people came to see her once
And they told her a new fairy tale about a better future
She answered the questions, just as she should
And she signed her maiden name to a piece of paper
Csillag Hajnalka was long ago abandoned by her husband
She lives alone in the house on the edge of the city
The years flew by above her head like an old song
And she no longer dreams of a new love
One evening she looks at the photos from New York again,
And sits down wearily on the kitchen chair
She bolts everything, except that she doesn't turn off the gas
And she sinks into the ocean of the passing time