Текст и перевод песни Bródy János - Magyarok Közt Európai

Magyarok Közt Európai

Ki minden népnek felette állsz
Isten, ha vagy és erre jársz
Áldd meg lelkét annak, aki
Magyarok közt európai
A Földnek ezen kis szegletén
A sötét múltban kevés a fény
És a szellem napvilága
Nem süt a nép ablakába
Félhomályban ring a bölcső
S hiába is sír a költő
Idegennek mondják, aki
Magyarok közt európai
Szabadon ki szeret élni
Alig tud már mit remélni
Sosem volt itt olyan béke
Mi ok lehetne ünneplésre
Van egy világ, ki tudja merre
Hol az ember boldog lehetne
De az a világ nagyon távol
Az én édes kis hazámtól
Ki minden népnek felette állsz
Ha egyszer mégis erre jársz
Nyújtsál vigaszt annak, aki
Magyarok közt európai
Csak a
Mindig vesztes forradalmak
Adtak erőt és szívet a dalnak
S lett belőlük magyar bánat:
Nem vagyunk jók Európának
Hányan mentek szép hazámból
Híres kis Magyarországról
Szemükből a könny kicsordult
Sorsuk idegenbe fordult
Van egy világ, ki tudja merre
Hol az ember boldog lehetne
Ha máshol nem, hát fenn az égben
Lesz részünk csak békességben
Ki minden népnek felette állsz
Ha valahogy mégis ránk találsz
Segíts most itt annak, aki
Magyarok közt európai

Among Hungarians, a European

Oh thou, who standest above all peoples,
God, if thou art and walkest this way,
Bless the spirit of one who is
Among Hungarians, a European.
Throughout this little, earthbound domain,
The dark past holds scant light,
And the radiance of mind
Shines not in the people's hall.
A cradle rocks in dim twilight,
And though the poet weeps in vain,
A stranger he seems, the one who is
Among Hungarians, a European.
One who would live his life freely,
Can hardly hope for much more.
Peace has been rare in this land,
What cause for rejoicing does there stand?
There is a world, who knows where,
Where man might find happiness.
But that world is far away,
From my sweet, little homeland.
Oh thou, who standest above all peoples,
If ever thou shouldst come this way,
Bring solace to him, my darling,
Who is, among Hungarians, a European.
Only the
Unendingly defeated revolutions
Have endowed strength and heart to our songs,
And made of them Hungarian sorrow:
We are unworthy of Europe.
How many have left my fair homeland,
My renowned little Hungary,
Tears welling in their eyes,
Their lives turned towards the unknown.
There is a world, who knows where,
Where man might find happiness.
If not here on earth, then up in Heaven,
We will find everlasting peace.
Oh thou, who standest above all peoples,
If somehow thou shouldst find us,
Help now, my darling,
Who is, among Hungarians, a European.