Текст и перевод песни Bsw - Megfakult Fénykép

Megfakult Fénykép

Nincs már semmi ami ide kötne...
Nincs már semmi ami ide kötne...
Lelépek örökre...

A kopott fotókról a múltunk visszainteget
Mert eveztünk, de elvesztünk és megmaradtunk pixelek
A vonat indul, kérdés, a peronon ki marad
Szemedben esőerdő, a szemebe' sivatag
A város kirakat, a bábuk néznek, belül semmi sincs
A világ tükörben pózol és velünk szelfizik
Megfakult képeken élek én, a keret a börtön
Az elmúlt szerelem fekete levele, szemete hever a földön
Nem az vagyok kit akarsz és nem az aki kér
Csak a sötét árnyék vagyok, aki hazakísér
Csak a hajnali szél ami egy szennylapba belekap
Viszi a hírt, hogy csak sírsz hogyha vele vagy
A bal láb még a porba és a jobb már lép a hóba
Az évek össze folytak és ha kérdezed, hogy hol van
Minden tettben benne minden elfelejtett szóban
Nézd múltunkat, hogy összetépve úszik el tóban...

Refr.:
Nincs már semmi ami ide kötne
Lassan úgy érzem elveszek a ködbe
Nincs már semmi ami ide kötne
Lelépek örökre, örökre...

Elkapnám a vállad... Kiáltok utánad
De néma bánat betapasztja számat
Szemebe vaku villan - egy pillanat szétég
Egy emlék elillan - megfakul egy fénykép
És ordítanék, de minek? Te úgyse hallasz...
Egy kötélbe kapaszkodok, amit Te tartasz
Mint egy fekete rózsát, amit a tél betemet
Tudom azt, hogy elfeled a világ, ha elengeded
Mondják az út a fontos és téved ki azt hiszi a cél
De cél nélkül nincsen út, az embert viszi a szél
Mint a füstöt - csak fújom és belepi a köd
Ahogy a múltam eltűnik, már semmi sem ide köt
Mint egy vagon, minden állomáson átrobogunk
És mikor késő, észrevesszük, hogy távolodunk
A szívem konok és csak visz amíg dobog
Talpam alatt a múlt, mint halott falevél ropog...

Refr.

Mint egy megfakult fénykép a polcon
Elfeledve heverek rég...
Azt kérdezem magamtól folyton
Hogy miért téptek szét

Faded Photograph

Nothing's keeping me here anymore...
Nothing's keeping me here anymore...
I'm leaving forever...

The faded photos from the past wink back at me
Because we rowed, but we lost and became pixels
The train is leaving, the question is, who stays on the platform
Your eyes are a rainforest, his eyes are a desert
The city is a storefront, the mannequins are watching, there's nothing inside
The world poses in the mirror and takes selfies with us
I live in faded pictures; the frame is a prison
Last love's black letter, garbage lies on the ground
I'm not who you want, and I'm not the one who asks
I'm just the dark shadow, the one who escorts you home
Just the dawn wind catching a tabloid
It carries the news that you'll only cry when you're with him
My left foot is still in the dust, my right is already stepping into the snow
The years have merged, and if you ask where it is
Every action is in it, in every forgotten word
Look at our past, as it tears apart and floats away in the pond...

Chorus:
Nothing's keeping me here anymore
I slowly feel like I'm getting lost in the fog
Nothing's keeping me here anymore
I'm leaving forever, forever...

I would hold your shoulder... I call out after you
But silent sorrow seals my mouth
A flash of light in your eyes - a moment burns up
A memory disappears - a photograph fades
And I would scream, but what's the point? You can't hear me...
I cling to a rope that you hold
Like a black rose buried in winter
I know that the world will forget if you let go
They say the journey is important, and he who thinks the destination is wrong
But without a destination, there is no journey; the wind carries the man
Like smoke - I just blow and it's covered in fog
As my past disappears, nothing binds me here anymore
Like a train car, we rush through every station
And when it's too late, we realize we're moving away
My heart is stubborn and keeps going as long as it beats
The past beneath my feet crackles like dead leaves...

Chorus:

Like a faded photograph on the shelf
I lie forgotten for a long time...
I keep asking myself
Why did you tear us apart