Текст и перевод песни Crescendo - 1986

1986

1986-ban még gyerekek voltunk és minden más volt
Mindenki tudta még, hogy ki az ellenség és mindenki máshogy táncolt
Akkor még biztosra vettük, hogy valakik leszünk
Valahová tartozunk, és megyünk
Tudtuk, mert megtanították nekünk
Hogy aki nincs ellenünk, az velünk
Utoljára teltház a Népstadionban, 3:0 a Magyar –Brazil
És ebben az évben megtanultuk azt is, hogy hol van a térképen Csernobil
És egy kék nyakkendőt kötöttek a nyakam köré, de én már akkor sem hittem el
Hogy a tanító néni mindig igazat mond és a kisdobos tényleg nem szemetel
Én akkor is úttörővasutas leszek, mosolyogva szolgálom hazám
Megfogadtam azon az évnyitón ott a Vörösmarty mozi nagyszínpadán
Mivel a szot-üdülő már régen megtelt, máshova kellett menni már
Jött az ötlet, irány a Tátra, Pozsony és Prága minket vár
Ülünk a dácsiába de tudjuk hiába nem érünk soha már Csehszlovákiába
Sok pofont kaptam, de keveset adtam még 1986-ban
Mégis oly szép volt talán csak mert rég volt a villamos sárga, a buszjegy meg kék volt
Boldogabban, az iskolapadban, még 1986-ban
1986-ban még gyerekek voltunk és annyi mindent reméltünk
Donald rágót rágtunk és a villamoson jegy nélkül se féltünk
Május elsején még felvonultunk, de siklóval is mehettünk a várba
A Haley-üstökös felbukkanását még csak ötmilliárd ember látta
Mexikóban végkép kihalt a láng, 6 gól és 1 katasztrófa
Csak a remény tartja még bennünk a lelket, hogy Göd-alsón születik az új Maradona
Februárban megjött a hír: fenn van biztonságban a MIR
A seregről mesélt a Status Quo és a Petőfin szólt még az Alphaville
November 7.-e tiszteletére átrajzoltuk a matek órát
Volt, aki nagyon jól rajzolt Lenint, de volt, aki jobban tudott Aurórát
1986-ban a trapéznadrág még a szekrényben pihent
A márványfarmer volt az igazán menő, de a Tisza cipő a divatból már kiment
De hogy mindig emlékezzünk a múltra, hogy mennyi minden más lett azóta
Egy ország kedvence maradt az Ultra, a túró rudi meg a traubi szóda
És a vasfüggöny mentén 2 nagy ország életre-halálra vívta harcát
Mi Bécsben a Maria Hilfer Strasse-n megláttuk a világ másik arcát
Mivel a szot-üdülő már régen megtelt, máshova kellett menni már
Jött az ötlet, irány a Tátra, Pozsony és Prága minket vár

1986

In 1986, we were just kids, and everything was different
Everyone knew who the enemy was, and everyone danced differently
Back then, we were sure we'd become someone
We belonged somewhere, and we were going places
We knew, because we were taught
That those who are not against us are with us
The last full house at Népstadion, Hungary 3- Brazil 0
And that year, we also learned where Chernobyl was on the map
And they tied a blue scarf around my neck, but even then I didn't believe
That the teacher always told the truth and that the Young Pioneer really didn't litter
I'll still become a Pioneer Railwayman, smilingly serving my homeland
I promised that at the opening ceremony, there on the big stage of the Vörösmarty Cinema
Since the SZOT resort was already full, we had to go somewhere else
The idea came, let's head to the Tatras, Bratislava and Prague await us
We sit in the Dacia, but we know it's in vain, we'll never reach Czechoslovakia
I got many slaps, but I gave few back in 1986
Yet it was so beautiful, perhaps just because it was so long ago, the tram was yellow, and the bus ticket was blue
Happier, at the school desk, back in 1986
In 1986, we were still kids, and we hoped for so much
We chewed Donald bubble gum and weren't afraid on the tram without a ticket
On May Day, we still marched, but we could also take the funicular to the castle
The appearance of Halley's Comet was only seen by five billion people
The flame died out completely in Mexico, 6 goals and 1 disaster
Only hope keeps our spirits up that the new Maradona will be born in Göd-alsó
In February, the news arrived: the MIR is safe up there
Status Quo talked about the army, and Alphaville played on Petőfi Radio
In honor of November 7th, we redrew the math class
Some drew Lenin very well, but others knew Aurora better
In 1986, the bell-bottoms were still resting in the closet
Marble jeans were the real deal, but Tisza shoes were already out of fashion
But so that we always remember the past, how much everything has changed since then
Ultra, Túró Rudi and Traubi Soda remained the nation's favorites
And along the Iron Curtain, 2 great countries fought a life-and-death struggle
In Vienna, on Mariahilfer Strasse, we saw the other side of the world
Since the SZOT resort was already full, we had to go somewhere else
The idea came, let's head to the Tatras, Bratislava and Prague await us