Текст и перевод песни Demjén Ferenc - Elindul a Vonat

Elindul a Vonat

Még végtelen az út, utazom,
Visz könyörtelenül vonatom,
Így hát a világ pár arc,
Pár édes emlék, pár édes csók csupán.
Mi az állomásokon vár.
Százezer kötél lelkemen,
Vissza visszahúz szüntelen,
S ha elmarad egy állomás,
Vissza sem nézek, attól sem félek már,
Hogy a füst a szemembe száll.
De ha elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad,
Mikor elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad,
Életemet át, utazom,
Míg megmarad a hó hajamon,
S eljön majd egy állomás,
A peronról nézem, a szemafor zöldre vált,
De az én jegyem már lejárt.
De ha elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad,
De ha elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad,

Le train part

Le chemin est encore infini, je voyage,
Mon train me transporte sans pitié,
Alors le monde est juste quelques visages,
Quelques doux souvenirs, quelques doux baisers seulement.
Ce qui nous attend aux gares.
Cent mille cordes sur mon âme,
Me tirent sans cesse en arrière,
Et si une gare est ratée,
Je ne regarde pas en arrière, je n'ai plus peur de ça,
Que la fumée entre dans mes yeux.
Mais quand le train part, mon cœur s'arrête presque,
Quand le train part, mon cœur s'arrête presque,
Je voyage à travers ma vie,
Tant que mes cheveux resteront blancs,
Et une gare arrivera,
Je la regarderai depuis le quai, le feu vert,
Mais mon ticket est déjà expiré.
Mais quand le train part, mon cœur s'arrête presque,
Mais quand le train part, mon cœur s'arrête presque,