Текст и перевод песни Demjén Ferenc - Hívlak

Hívlak

Eltévednék, ha egy elképzelt kertben emlékek dallama szól,
Pedig emlékszem még, hogy jártam már ott valahol.
Ezer illatot érzek, ami pontosan téged idéz fel évek után,
Ezért most is úgy látlak, ki kertedben vársz ma is rám.

Oly régen volt, hogy közelnek tűnik az éj,
Amit öröknek hittünk, és néha még vissza is tér.

Újra eltévednék, ahogy tévedtem régen, s szenvedtem éveken át.
Ezért nem látom többé a te kiskerted szép kapuját.

Oly régen volt, bár közelnek tűnik az éj,
Amit öröknek hittünk, és néha még vissza is tér.

Ref.: Hívlak, lehet későn. Van, mi nem sikerül, az idő menekül.
Még hívlak, hisz az ember későn ébred csak fel,
Most nem hagynálak el soha már.

Álmodozom, hisz az elképzelt kertben
Egyszer sem járhattam még,
De a fantáziám rég hajt újra feléd.

Soha sem baj, ha start és cél egybe ér

Call You

I'd get lost, in the imaginary garden where memories play their tune,
Yet I remember that somehow I've been there before.
I sense a thousand scents that vividly remind me of you, after years have passed,
That's why I still see you waiting for me today in your garden.

It was so long ago, and yet that night still feels so close,
What we thought would last forever, sometimes still returns.

I’d get lost again, just like I did before, and suffer for years.
So I no longer see the beautiful gate to your garden.

It was so long ago, and yet that night still feels so close,
What we thought would last forever, sometimes still returns.

Ref.: I'm calling you, perhaps too late. Some things never work out, time slips away.
I'm still calling you, for people wake up too late in life,
This time I would never leave you.

I dream, because in my imaginary garden,
I've never been able to walk there,
But my imagination has long urged me to see you again.

It doesn't matter if the start and finish merge into one.