Текст и перевод песни Demjén Ferenc - Szabadság Vándorai

Szabadság Vándorai

Hogyha eltûnünk egy perc alatt
Velünk semmi sem tûnik el
Mindig itt vagyunk egy ég alatt
Lehet észre sem veszel
Lehet, hogy gyors, ahogy repülünk
Szemed lassú, s nem fog fel
De a gyermeked már észrevett
Bámul tág szemmel ránk
Mert õ nemrég s tisztán született
Nem érti, miért nem látható,
Aki szabadnak érkezett
Láthatsz, hogyha tengert úszunk át,
Felhõkrõl lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Szökünk a sötétség elõl,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Néha lelkeden nyiss egy ablakot,
Mert csak így érhetsz utol
Arra nézz, hová vágyad hív,
Mert mi ott leszünk valahol
Láthatsz, hogyha tengert úszunk át,
Felhõkrõl lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Szökünk a sötétség elõl,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Nem tudjuk még mi hajt,
A boldogság vagy a keserûség
Az egyik biztos hív, a másik biztos,
Hogy eltaszít rég ezért menni kell,
Addig, míg így van
Azt sem tudjuk még,
Hogy meddig tart ez az utazás
Meddig száll velünk
A cél felé ez a vitorlás
Addig is menni kell
Azt hiszem, hosszú az út

Freedom Wanderers

If we disappear in an instant
Nothing disappears with us
We are always here under one sky
You may not even notice
We may be fast as we fly
Your eyes are slow and don't pick up
But your child has already noticed
Staring at us with wide eyes
Because they were recently born pure
They don't understand why they can't be seen
Those who have arrived free
You can see us as we swim across the sea
Dangle our feet from the clouds
These are we the wanderers of freedom
We flee from darkness
We rush through walls
These are we the wanderers of freedom
Sometimes open a window in your soul
Because that's the only way you can catch up
Look where your desire calls
Because we will be somewhere there
You can see us as we swim across the sea
Dangle our feet from the clouds
These are we the wanderers of freedom
We flee from darkness
We rush through walls
These are we the wanderers of freedom
We don't know yet what drives us
Happiness or bitterness
One surely calls, the other surely
That it banishes for long, therefore we must go
Until it is so
We do not even know yet
How long this journey will last
How long this sailboat will sail with us
Towards its destination
Still we must go
I think the road is long