Текст и перевод песни Dé:Nash feat. Kereszthuzat - Lovagi Torna

Lovagi Torna

Az úr húsz tizenkilencedik esztendejét írtuk
Fehérvárott az új arénában lovagi tusára kelt fel a nap

Pattan a szikra csörög a kard
Fehérvárott már folyik a harc
Lesújt a pallos daliás harcos
Vértjén csattan a kard
Nyílvessző céljába tart
A Királyi család meg nézi a csatát
A Királylány keze a tét vagy halál
Egy lovagtól lángol a látóhatár

Sir Elios, térdel, felkenik
Lovaggá ütik, felemelkedik
Született, harcolt Szombathelyen
Hogy népi legendák tárgya legyen
Tavasz vagy ősz az év szaka
Az ő kardja világol éjszaka
Fényt akar hozni fiainak
Épületenergetikailag

Most viszont ellenfelére talál
Nyugatról érkező fene halál
Felbosszantotta a fény
Sötétséget hoz a lény
Neve is van Sir Olaf
Nématalföldi sötét lovag
Elszántan jöj lépj oda
Nem ismer határt a tébolya

Sir Ungár legjobb buzogánnyal
Neki sem lesz má' unokája
Kiakad, ha lát egy uzsorást, ja
A király arannyal a honorálja
Slayer József a határt
Őrzi, csörög alabárd
Kiereszti a salakanyagát
Mindenki, aki az útjába áll
Minek a turbán gyaur
Előtted Liszkay nagyúr
Magabiztosan legyalul
Még sohase maradt alul
Fehérvár ispánja ha
Lord Garancsi, és a squad
Kiált, hát kard- ki-kard- ki-kard
Sir Elios, hozd a napvihart

Kezdetét veszi a csata (Ja)
Kinek lesz nagyobb a fasza (Ja)
Elioshoz odaront Olaf
Pörölye gyors, mint a gondolat
Tombol az indulat
Padlóra viszi a fény urat
Sötétséggel fojtogat
De reménysugár jő pont oda
A testet öltött démoni lénynek
Hirtelen a szemét lázer fények
Vakítják el Polt Péter
Huncutul mosolyog kezében
Lámpával célozgat serényen
Tesómat bizony én bevédem
Ha baszakodni mersz az udvarral
Mi rádmegyünk hűbéres urammal

Porba repül a lovag
A sár elvakítja a lovat
Sir Elios ha odatolat
Kegyelem, kiáltja Sir Olaf
Nyolcadik csigolya - dang
Reped a csont, vérzik a bitang
Szivárog a vöröses-fekete seb
Sir Elios örök és egyetemes

A vihar elül a király belül
Boldogan adja hitvesül
Lányát a Fényúrhoz ó vidámság
Üti a markát fele királyság
Fény, fény, fény, fény

Knight's Tournament

The year of our Lord, twenty nineteen, had begun
In Fehérvár, at the new arena, the sun rose for a knightly joust

Sparks fly, swords clash
The battle is already raging in Fehérvár
A valiant warrior strikes down with his broadsword
His opponent's blood splatters on the blade
An arrow flies towards its target
The Royal family watches the battle unfold
The Princess's hand is at stake, or death
The horizon blazes from a knight's fire

Sir Elios kneels, is anointed
He is knighted, rises to his feet
Born and fought in Szombathely
To become the subject of folk legends
Whether spring or autumn, the season doesn't matter
His sword shines even at night
He wants to bring light to his sons
In terms of building energetics

But now he meets his opponent
A grim death arriving from the West
The light has angered him
This creature brings darkness
He has a name, Sir Olaf
The dark knight from the land of Nematal
He comes determined, step aside
His rampage knows no bounds

Sir Ungár, with his finest mace
He too won't have any grandchildren
He loses it when he sees a usurer, yeah
The King rewards him with gold
Slayer József guards the border
His halberd rattles
He releases his waste products
On anyone who stands in his way
Why the turban, infidel?
Before you stands Liszkay, the great lord
Confidently crushing all
He has never been defeated
If Fehérvár's count is
Lord Garancsi and his squad
He shouts, so "Swords out! Swords out! Swords out!"
Sir Elios, bring on the solar storm

The battle begins (Yeah)
Whose will be bigger (Yeah)
Olaf rushes towards Elios
His flail is as fast as thought
Fury rages
He brings the Lord of Light to the ground
He chokes him with darkness
But a ray of hope arrives just in time
The demonic creature embodied
Suddenly, his eyes are struck by laser beams
Polt Péter blinds him
He smiles mischievously, in his hand
He aims a lamp diligently
I will defend my brother, for sure
If you dare to mess with the court
We will come for you with my liege lord

The knight falls to the dust
The mud blinds the horse
Sir Elios backs away
Mercy, cries Sir Olaf
Eighth vertebra - crack
The bone breaks, the scoundrel bleeds
The reddish-black wound oozes
Sir Elios is eternal and universal

The storm subsides, the King rejoices
He happily gives his daughter in marriage
To the Lord of Light, oh what joy
He strikes his palm, half the kingdom is his
Light, light, light, light