Текст и перевод песни Elefánt - Nincs harag

Nincs harag

Mit esznek a szörnyek, anya?
Minket, fiam.
Az éj leple alatt jobb,
Ha az ágy alatt alszol,
Hátha föléd kerekednek.
A felszínre kerül.
Tartom magamat el,
A tévképzeteim nem eresztik a hangokat át.

Nincs harag bennem,
Nem félek már a haláltól.
Féljen ő ezután.
Hallasz-e halál?
Nincs semmi se köztünk!
Vidd, ami kell, leszarom már,
Nincs veled dolgom!
Te se félj!
Nem vagy egyedül,
Itt mindenki egyedül van.

Nincs harag bennem,
Nincs harag bennem.
Nincs harag bennem,
Nincs harag bennem.

Mi a baj te Halál?
Mi feszít?
Nem elég jó?
Az öröklét sem elég jó?
Semmi se?
Hát′ nekünk meg mi marad mondd?
Te nekem ne legyél ideges baszd meg!
Hát' nem te akartad?
És most itt vagyunk újra,
Mintha muszáj lenne.

Leugrom a hídról.
Lefelé félbehagyom az esést.
Repülök, milyen könnyű így...
Bár tudtam volna korábban.
Hallasz-e halál?
Ennyi talán járt volna.
Nem ám lábujjhegyen állni egy billegő széken.

Nem félek már a haláltól,
Nem félek már a haláltól.
Nem félek már a haláltól,
Nincs harag bennem.
Nem félek már a haláltól,
Nincs harag bennem.
Nincs harag bennem,
Nem félek már a haláltól.
Nincs harag bennem.

Pas de colère

Qu'est-ce que les monstres mangent, ma chérie?
Nous, mon petit.
Sous le voile de la nuit, c'est mieux,
Si tu dors sous le lit,
Au cas où ils te domineraient.
Ils atteignent la surface.
Je me retiens,
Mes illusions ne laissent pas passer les sons.

Je n'ai pas de colère,
Je ne crains plus la mort.
Qu'elle ait peur à présent.
Entends-tu la mort?
Il n'y a rien entre nous!
Prends ce que tu veux, je m'en fous maintenant,
Je n'ai plus rien à faire avec toi!
N'aie pas peur!
Tu n'es pas seul,
Tout le monde est seul ici.

Je n'ai pas de colère,
Je n'ai pas de colère.
Je n'ai pas de colère,
Je n'ai pas de colère.

Quel est ton problème, Mort?
Qu'est-ce qui te met dans cet état?
Ce n'est pas assez bien?
L'éternité n'est pas assez bonne?
Rien de tout ça?
Alors, que nous reste-t-il, dis-moi?
Ne sois pas nerveux, putain!
C'est pas ce que tu voulais?
Et nous voici encore,
Comme si c'était obligé.

Je saute du pont.
Je m'arrête à mi-chemin de la chute.
Je vole, comme c'est facile...
Si seulement je l'avais su plus tôt.
Entends-tu la mort?
C'est peut-être ce que je méritais.
Pas se tenir sur la pointe des pieds sur un tabouret bancal.

Je ne crains plus la mort,
Je ne crains plus la mort.
Je ne crains plus la mort,
Je n'ai pas de colère.
Je ne crains plus la mort,
Je n'ai pas de colère.
Je n'ai pas de colère,
Je ne crains plus la mort.
Je n'ai pas de colère.