Текст и перевод песни FankaDeli - Csillagösvényen

Csillagösvényen

Ahova születtem, talán nem vártak
Mégis integettem a világnak
A homokozó közepén karddal
Egy apró fiú, egy nagy falattal
Sokáig azt hittem, a jó mindig győz
Pedig a hazugság mindent megfertőz
Amit elhittem, azt adom tovább
Egy dal vagyok, mit az élet komponált

Keserű képeim hordom a tűzre
Ha film lennék, csak még egyszer fűzz be
Nevetek magamon, mit is tehetnék?
Őseink vérét bankjegyek befedték
A törvény neve mára már profit
Súgod vagy sem, visszasírjuk Hofit
Vasárnap az asztal egyre üresebb
Én befogom a szám, te fogd be a füledet

Csillagösvényen, fehér paripán
Mégis fából lett a vaskarikám
Mikor az ég alól nézek fel
Érzem, hogy hívsz újra, mennem kell

Csillagösvényen, fehér paripán
Mégis fából lett a vaskarikám
Mikor az ég alól nézek fel
Érzem, hogy hívsz újra, mennem kell

Egyszer feloldódom a Balaton vízében
Ahogy emlékem sok ember szívében
Kaptam is, adtam is, a többi nem számít
Minek számolni ezt a kevés gázsit
Száraz kenyéren élnek a zenészek
Próbáld ki haver, aztán majd megnézlek
Mondod-e újra, hogy "könnyű neked"?
Itt a tükör, mutatom az életed

Vagyis az életünk, kedves barátom
Te tőlem, én tőled, függünk az ágon
Ki van ez találva, sírni rajta kár
Ahogy a markába' nevet a bankár
Ezt tanultuk meg, mindent eltűrünk
Nem is csoda, hogy a pokolra kerültünk
Betonházakban, fizető rabokkal
Az utcák tele élőhalottal

Csillagösvényen, fehér paripán
Mégis fából lett a vaskarikám
Mikor az ég alól nézek fel
Érzem, hogy hívsz újra, mennem kell

Csillagösvényen, fehér paripán
Mégis fából lett a vaskarikám
Mikor az ég alól nézek fel
Érzem, hogy hívsz újra, mennem kell

Nézem a fiam, mellette a párom
Mi más számíthat a világon?
Ők hagynak engem, én hagyom őket
A férfiak rég nem értik a nőket
A "boszorkány" szó számomra szent
Mennyire buta, kinek rosszat jelent
Évezredek óta kínozzuk az anyákat
Nem is csoda, milyen vigaszra találtak

Hideg leszbik meleg fiúk mellett
Fájdalmukban ilyenek lettek
Irigy a férfi, a nő meg sértődött
És ez a butaság bizony így végződött
Szodoma kinn van, Gomora benn
Isten mit mondana? "Hát ezt elcsesztem"
De a kaporszakállú már régen halott
A valódi Isten a szemedben ragyog

Csillagösvényen, fehér paripán
Mégis fából lett a vaskarikám
Mikor az ég alól nézek fel
Érzem, hogy hívsz újra, mennem kell

Csillagösvényen, fehér paripán
Mégis fából lett a vaskarikám
Mikor az ég alól nézek fel
Érzem, hogy hívsz újra, mennem kell

Csillagösvényen, fehér paripán
Mégis fából lett a vaskarikám
Mikor az ég alól nézek fel
Érzem, hogy hívsz újra, mennem kell

Csillagösvényen, fehér paripán
Mégis fából lett a vaskarikám
Mikor az ég alól nézek fel
Érzem, hogy hívsz újra, mennem kell

On the Path of Stars

Perhaps I wasn't expected where I was born
Yet I waved to the world
In the middle of the sandbox with a sword
A little boy, with a big bite
For a long time I believed that good always wins
But lies infect everything
What I believe, I pass on
I am a song that life composed

I carry my bitter pictures to the fire
If I were a film, just thread me in once more
I laugh at myself, what else can I do?
Our ancestors' blood is covered by banknotes
The name of the law is now profit
Whisper or not, we miss Hofi
On Sunday the table is emptier
I will shut my mouth, you cover your ears

On the path of stars, on a white steed
Yet my iron hoop was made of wood
When I look up from under the sky
I feel you calling me again, I must go

On the path of stars, on a white steed
Yet my iron hoop was made of wood
When I look up from under the sky
I feel you calling me again, I must go

One day I will dissolve in the water of Balaton
Just like my memory in the hearts of many
I received, I gave, the rest doesn't matter
Why count this little fee
Musicians live on dry bread
Try it, my friend, and then I'll watch you
Will you say again, "It's easy for you"?
Here's the mirror, I'll show you your life

That is, our life, my dear friend
You from me, I from you, we depend on the branch
This is how it was invented, it's a pity to cry over it
As the banker laughs in his fist
We have learned this, we tolerate everything
No wonder we ended up in hell
In concrete houses, with paying slaves
The streets are full of living dead

On the path of stars, on a white steed
Yet my iron hoop was made of wood
When I look up from under the sky
I feel you calling me again, I must go

On the path of stars, on a white steed
Yet my iron hoop was made of wood
When I look up from under the sky
I feel you calling me again, I must go

I look at my son, next to him my partner
What else can matter in the world?
They leave me, I leave them
Men have long since not understood women
The word "witch" is sacred to me
How stupid, for whom does it mean something bad
For thousands of years we have been tormenting our mothers
No wonder, what kind of comfort they found

Cold lesbians, with warm boys
In their pain, they became like this
The man is envious, the woman is offended
And this stupidity has certainly ended
Sodom is outside, Gomorrah is inside
What would God say? "Well, I screwed this up"
But the bearded man is long since dead
The real God shines in your eyes

On the path of stars, on a white steed
Yet my iron hoop was made of wood
When I look up from under the sky
I feel you calling me again, I must go

On the path of stars, on a white steed
Yet my iron hoop was made of wood
When I look up from under the sky
I feel you calling me again, I must go

On the path of stars, on a white steed
Yet my iron hoop was made of wood
When I look up from under the sky
I feel you calling me again, I must go

On the path of stars, on a white steed
Yet my iron hoop was made of wood
When I look up from under the sky
I feel you calling me again, I must go