Текст и перевод песни Ferenc Erkel feat. Jozsef Simandy, Budapest Philharmonic Orchestra & Janos Ferencsik - Bánk ban: Mint száműzött, ki vándorol!

Bánk ban: Mint száműzött, ki vándorol!

Mint száműzött, ki vándorol, sűrű éjjen át
Vad fergetegben nem lelé vezérlő csillagát
Az ember szív is úgy bolyong, oly egyes egyedül
Úgy tépi künn az orkán mint az önvád itt belül
Hazám, hazám te mindenem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Arany mezők, ezüst folyók
Hős vértől áztatottak,
Könnytől áradók
Csak egy nagy érzés éltetett, sok gond és gyász alatt
Hogy szent hazám és hős nevem szeplőtlen megmarad
Most mind a kettő orvosra vár, míg töprenkedem
Hazám borítja szemfödél, elvész becsületem!
Hazám, hazám te mindenem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Arany mezők, ezüst folyók
Hős vértől áztatottak,
Könnytől áradók
Mint száműzött, ki vándorol, sűrű éjjen át
Vad fergetegben nem lelé vezérlő csillagát
Az ember szív is úgy bolyong, oly egyes egyedül
Úgy tépi künn az orkán mint az önvád itt belül
Hazám, hazám te mindenem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Arany mezők, ezüst folyók
Hős vértől áztatottak,
Könnytől áradók

Bánk ban: Comme un exilé qui erre !

Comme un exilé qui erre, dans la nuit épaisse
Dans une tempête sauvage, il ne trouve pas son étoile directrice
Le cœur de l'homme erre aussi, si seul, si solitaire
La tempête le déchire dehors, comme le remords ici, à l'intérieur
Mon pays, mon pays, tu es tout pour moi
Je sais que je te dois ma vie
Des champs d'or, des rivières d'argent
Arrosés du sang des héros,
Inondés de larmes
Un seul grand sentiment me tenait en vie, sous tant de soucis et de chagrin
Que ma patrie sainte et mon nom de héros restent immaculés
Maintenant, tous les deux ont besoin d'un médecin, tandis que je réfléchis
Mon pays porte un bandeau sur les yeux, mon honneur est perdu !
Mon pays, mon pays, tu es tout pour moi
Je sais que je te dois ma vie
Des champs d'or, des rivières d'argent
Arrosés du sang des héros,
Inondés de larmes
Comme un exilé qui erre, dans la nuit épaisse
Dans une tempête sauvage, il ne trouve pas son étoile directrice
Le cœur de l'homme erre aussi, si seul, si solitaire
La tempête le déchire dehors, comme le remords ici, à l'intérieur
Mon pays, mon pays, tu es tout pour moi
Je sais que je te dois ma vie
Des champs d'or, des rivières d'argent
Arrosés du sang des héros,
Inondés de larmes