Текст и перевод песни Fluor - Késő

Késő

Új tavaszra meleg nyár, most felhőtlen az égbolt
Nézd a fákat, veled virágzik a szél és minden szirmot széthord
Kezdetnek ez szép volt, de túl távol, de csak képzelet-
Nek számítottunk ketten, ami kipattant egy őrült agyából
Értem, és emlékszem, és nem tudom, hogy benned mennyi
Nyomott hagytam, de nem kérdezlek és nem is kell felelni
Menni kéne már, közel a reggel, holnap másik város vár
A házak, a meztelen táj, zsebemben a tegnap ablakokat tár ki
Mégse könnyű a tévedést belátni, továbbgördül a hazugság, nem állíthatod meg, bárki
Nem bújhat el veled, melletted, bunkerből a világ ellen
Változni szeretnék még, de félek, lehetetlen
Két kezemben van az életem, és tényleg én sem értem
Hogy mi mit hoz ki belőlem, megszegem, mert megígértem
Megint remegek, pont ettől féltem, dermedek egy pontra
Kinn, a járdán, az út szélén fagyok a gondolataimba

Refr x2:
Megint késő, vár a döbbenet, vigyázz, semmi se mindegy
Amíg lehet, addig változz, fáj, de bűneidre ébredj

Megint késő, várhat bánat és az agyamban a zárlat
Lehajtom fejem, nagy nehezen, de belátom hibámat

A levelek lehullottak, az esőcseppek tombolnak
Csendben figyelsz mögöttem, tán azt gondolod, nem hallak
Mert belemélyültem, őrülten írok, egyre szélesedő árok
Alakul ki köztünk, én már rég másra vágyok
Hol vannak a tanárok, kik megmondták nekem, hogy mit kell tennem
Hol vannak az álmok, mikért sokszor tűzbe mentem
Hová tűntek el, mondd meg, hol rontottam el
Nem találtam hibát, pedig átnéztem ezerszer a leckét,
Nem tudtam, hogy ki lát meg, hogy kinek veszem el a kedvét
Hamar felejtettem, mégis a múlt, mint legót szedett szét
Apró darabokra, így lettem gyermek játéka
Amit akkor megfogadtam, utamon ma is vezet, cérna-
Ként a labirintusban, magammal hoztam, húztam
Elveimért mindent megtettem, békében, háborúban, jóban-rosszban
Fellapoztam könyvem, utolsó sorig az összes betűt
Rájöttem a lényegre, de már túl sokba került
Egy élettel több, kevesebb, neked ez számít?

Nem tudod miért, de csak őt keresed, pokolba csábító
Látomás, láthatatlan áldássá vált félelem
Már rég megtettem volna, de túl gyáva vagyok, nem merem

Refr x2:
Megint késő, vár a döbbenet, vigyázz, semmi se mindegy
Amíg lehet, addig változz, fáj, de bűneidre ébredj
Megint késő, várhat bánat és az agyamban a zárlat
Lehajtom fejem, nagy nehezen, de belátom hibámat

Felszáradtak az esőcseppek, szenvedtek a levelek
A szél elmosta őket, nincs már mögöttem, kit szeretek
Mert beleőrültem, egyedül állok, tovább írok
A tanárok rég eltűntek, tanácsok helyett csak sírok intenek
A hibát megtaláltam, lelkemben a kisgyerek
Elmondaná, de nincs kinek, végtelen sínek
Vezetnek kitéve mindennek, védtelen szívek
Újabb csapásokkal érkeznek, de kinek mennyit érhetsz meg
Annyira szeretnek, meg is gyűlölnek, ha hasonlítasz rájuk
Rádtalálnak, hogyha ragaszkodsz, elüldöznek

Állj meg vagy örökre tűnj el, túl sok bűnjel látszik
Arcod piros, tested fázik, kérdésem kínos, hiányzik valami??
Miért reszketsz, magadnak sem mered bevallani
Megöl a tudat, megfojtod magad, ezt meddig bírod még tartani
Egy hajnali szívverés mellett néztem ahogy elmész, igen
Későn döbbentem rá, mit tettem, mit kellett volna tennem

Refr. x2:
Megint késő, vár a döbbenet, vigyázz, semmi se mindegy
Amíg lehet, addig változz, fáj, de bűneidre ébredj
Megint késő, várhat bánat és az agyamban a zárlat
Lehajtom fejem, nagy nehezen, de belátom hibámat

Too Late

New spring to warm summer, now the sky is cloudless
Look at the trees, the wind blooms with you, scattering every petal
It was beautiful for a start, but too far away, it was only a fantasy-
We counted on each other, which popped out of a crazy mind
I understand and I remember, and I don't know how much
I left a mark on you, but I'm not asking and you don't have to answer
I have to go, morning is near, another city awaits tomorrow
The houses, the bare landscape, yesterday in my pocket opens windows
Yet it's not easy to admit the mistake, the lie rolls on, you can't stop it, anyone
Can't hide with you, next to you, in a bunker against the world
I still want to change, but I'm afraid it's impossible
My life is in my hands, and I really don't understand either
What it brings out of me, I'll break it because I promised
I tremble again, I was afraid of this, I dare to a point
Outside, on the sidewalk, on the side of the road, I freeze in my thoughts

Chorus x2:
It's too late again, the shock is waiting, be careful, nothing matters
While you can, change, it hurts, but wake up to your sins

It's too late again, grief may wait and the short circuit in my brain
I bow my head, with great difficulty, but I admit my mistake

The leaves have fallen, the raindrops are pounding
You're listening quietly behind me, maybe you think I don't hear
Because I'm deeply immersed, writing madly, a widening ditch
Is emerging between us, I've been longing for something else for a long time
Where are the teachers who told me what to do
Where are the dreams I went through fire for so many times
Where did they disappear, tell me, where did I go wrong
I couldn't find a mistake, even though I went over the lesson a thousand times,
I didn't know who would see, whose cheer I would take away
I forgot quickly, yet the past, like LEGO, took it apart
Into small pieces, so I became a child's play
What I vowed then still guides me on my way today, thread-
Like in the labyrinth, I brought it with me, I pulled
I did everything for my principles, in peace, war, good and bad
I opened my book, every letter to the last line
I realized the point, but it already cost too much
One life more, one less, does it matter to you?

You don't know why, but you're only looking for her, tempting hell
Vision, an invisible blessing turned into fear
I would have done it a long time ago, but I'm too cowardly, I don't dare

Chorus x2:
It's too late again, the shock is waiting, be careful, nothing matters
While you can, change, it hurts, but wake up to your sins
It's too late again, grief may wait and the short circuit in my brain
I bow my head, with great difficulty, but I admit my mistake

The raindrops have dried up, the leaves have suffered
The wind washed them away, there's no one behind me that I love anymore
Because I went crazy, I stand alone, I keep writing
The teachers have long since disappeared, instead of advice, I just cry
I found the mistake, the little kid in my soul
Would tell, but there is no one, endless tracks
Lead to exposure to everything, defenseless hearts
They come with new blows, but how much are you worth to anyone
They love you so much, they hate you if you are like them
They find you, if you cling, they chase you away

Stop or disappear forever, too many clues
Your face is red, your body is cold, my question is embarrassing, is something missing??
Why are you trembling, you don't dare to admit it to yourself
Consciousness kills, you choke yourself, how long can you keep this up?
Next to a dawn heartbeat, I watched you leave, yes
It dawned on me too late what I had done, what I should have done

Chorus x2:
It's too late again, the shock is waiting, be careful, nothing matters
While you can, change, it hurts, but wake up to your sins
It's too late again, grief may wait and the short circuit in my brain
I bow my head, with great difficulty, but I admit my mistake