Текст и перевод песни Gnov - Elátkoztak

Elátkoztak

Egyedül ülök ki a panaszaim teraszára
Hisz ígyis-úgyis rohanok fel-alá
Egész életemben él a démon, megalázna
A maradék ingereimet betalálta
De most végre tényleg változtatni akarok
Ki is fogok egyszer törni a csendből
Így szépen lassan úgyis csak előre haladok
Eddig nem is bírtam beszélni a sok stressztől

Nincsen helye már a panaszoknak
A legjobb barátaim is elhanyagolnak
Én nem akarok soha rosszat másoknak
Annyira peches vagyok, tuti hogy elátkoztak

Talán eljön majd a nap amikor boldog lehetek
És mellettem lesz valaki ha bajba keveredek
De nem akarom feladni a produktivitást
Kérlek hagyjátok magatokban a korrupt kritikát

Eddig csak magamat mérgeztem
Körbeállnak és nincsen b tervem
Örök hiba mindig számítok másokra
Akik hallgatnak mind fontosak számomra

Egyedül ülök ki a panaszaim teraszára
Hisz ígyis-úgyis rohanok fel-alá
Egész életemben él a démon, megalázna
A maradék ingereimet betalálta
De most végre tényleg változtatni akarok
Ki is fogok egyszer törni a csendből
Így szépen lassan úgyis csak előre haladok
Eddig nem is bírtam beszélni a sok stressztől

The Accursed

I sit alone on the terrace of my complaints
Because anyway I'm running around
All my life the demon lives, it humiliates me
It has found my remaining stimuli
But now I really want to change
I will break out of the silence one day
So slowly but surely I'm moving forward
Until now I have not even been able to speak because of all the stress

There is no place for complaints anymore
Even my best friends are ignoring me
I never want to do wrong to others
I am so unlucky, I have certainly been cursed

Maybe the day will come when I can be happy
And there will be someone next to me when I get into trouble
But I don't want to give up my productivity
Please keep your corrupt criticism to yourself

Until now I have only poisoned myself
They surround me and I have no plan B
It's always a mistake to rely on others
Those who listen are all important to me

I sit alone on the terrace of my complaints
Because anyway I'm running around
All my life the demon lives, it humiliates me
It has found my remaining stimuli
But now I really want to change
I will break out of the silence one day
So slowly but surely I'm moving forward
Until now I have not even been able to speak because of all the stress