Kikötok - Gáspár Laci перевод на немецкий

Kikötok

Van az úgy, hogy éjszaka nem jön az álmok évada,
Csak a csend ölel át idebent.

Van az úgy, hogy elkísér, különös érzés benned él,
Nem is új, mégis más ragyogás.

Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.

Van az úgy, hogy én vagyok, akiben minden felragyog,
Ami volt, s így dalol, szabadon.

Talán - mint az óceán - végtelen - ez a szerelem.

Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért utadon.

Voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj.

Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.
Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.

Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért utadon.

Hisz voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj.

Igen, így maradt, örökké végtelen ragyogás nélküled.
A szerelem, A szerelem...

Anlegestellen

Es gibt Zeiten, da kommt nachts die Jahreszeit der Träume nicht,
Nur die Stille umarmt mich hier drinnen.

Es gibt Zeiten, da begleitet dich ein besonderes Gefühl, es lebt in dir,
Es ist nicht neu, und doch ein anderer Glanz.

Anlegestellen, das sind die schönen alten Zeiten, die Küste ruft,
Mein unruhiges Blut treibt mich schon so lange zu dir.

Es gibt Zeiten, da bin ich es, in dem alles erstrahlt,
Was war, und so singt es, frei.

Vielleicht - wie der Ozean - unendlich - ist diese Liebe.

Es gibt Zeiten, da kehrst du zurück, wohin du dich nicht einmal traust aufzubrechen,
Wenn die Vergangenheit dich auf deinem Weg versucht.

Es gab Bäume, Sterne, es gab Gesichter, Fußabdrücke,
Leugne es nicht, was schmerzt, ist geblieben.

Anlegestellen, das sind die schönen alten Zeiten, die Küste ruft,
Mein unruhiges Blut treibt mich schon so lange zu dir.
Anlegestellen, das sind die schönen alten Zeiten, die Küste ruft,
Mein unruhiges Blut treibt mich schon so lange zu dir.

Es gibt Zeiten, da kehrst du zurück, wohin du dich nicht einmal traust aufzubrechen,
Wenn die Vergangenheit dich auf deinem Weg versucht.

Denn es gab Bäume, Sterne, es gab Gesichter, Fußabdrücke,
Leugne es nicht, was schmerzt, ist geblieben.

Ja, so ist es geblieben, ewig unendlicher Glanz ohne dich.
Die Liebe, Die Liebe...